Mit lehet kezdeni az online panelek önkéntesség miatti torzító hatásával? Krosnick egy igen drága, de szerinte üdvözítő megoldást vázolt fel: a véletlen mintavételen alapuló hibrid panelt kell építeni. Krosnick és csapata készített is egy véletlen mintavételen alapuló panelt, hibrid módszerrel: hagyományosan keresték meg a résztvevőket, és akinek nem volt otthon számítógépe és/vagy internet hozzáférése, annak biztosítottak laptopot, internetet, továbbá mindenkinek fizettek a kérdőívek kitöltéséért 10$-t. Ezzel a módszerrel sokkal gyorsabb és pontosabb eredményeket kaptak, mint egy csak telefonos, vagy csak online kutatásban. A dolog egyetlen szépséghibája az igen borsos ára.
Krosnickon kívül több előadás is foglalkozott az offline épített hibrid panelekkel és az azokon folyó kutatásokkal, Mirta Galesic (Max Planck Intézet, Berlin) szerint például a valószínűségi panelen hatszor annyiba került ugyanaz a felmérés, mint az önkéntes online panelen. Miquelle Marchand (CentERdata, Hollandia) szerint pedig hihetetlen erőfeszítéseket igényel offline módszerekkel felépíteni egy online panelt, a LISS paneljük felépítése során 15(!) alkalommal keresték meg a kiinduló minta tagjait, arra kérve őket, hogy lépjenek be a panelba, végül 62%-uk vállalta a tagságot (ez esetben is gépet és internetet adtak az offline tagoknak).
Mindebből az következik, hogy ilyen paneleket csak olyan piacokon lehet építeni, ami képes megfizetni az ezek felállításához szükséges prémium árat, valamint, ahol a penetrációs szint kellően magas ahhoz, hogy ne kelljen igen sokaknak gépet és internet is biztosítani a kutatóintézet költségein. Érzésem szerint ez a penetrációs szint valahol 60% felett kezdődhet, Magyarország tehát még igencsak messze van tőle.
