HTML

CAWI - blog az online kutatásról

Pintér Róbert vagyok. 2008 szeptembere óta foglalkozok online kutatással főállásban (2012-ig az Ipsosban), jelenleg mint mobil kutatásvezető az eNET Internetkutató és Tanácsadó Kft.-nél dolgozok. Elsősorban az online (CAWI: Computer Assisted Web Interviewing) és az okostelefonos módszertannal készülő kutatások fejlesztéséért vagyok felelős. A munkám során érdekes hírekkel, adatokkal, dilemmákkal találkozok, amik remélhetőleg segíthetnek másoknak is, így a CAWI-vel és online témákkal foglalkozó kutatóknak és ügyfeleknek.

Friss topikok

Linkblog

Felszínessé tesz az internet?

2008.09.17. 12:48 pinter.robesz

Tegnap felhívott egy újságíró a Figyelőtől (Katona Éva), hogy éppen arról ír cikket, hogy vajon felszínessé tesz-e minket az internet, vagy még élesebben fogalmazva, elhülyít-e minket az internet használata? Merthogy sokkal többet, sokkal felszínesebben olvasunk, sok rövid szöveggel. Az internet pedig tele van hamis információkkal, szeméttel. Az internet használatának köszönhetően tehát lassacskán elszoktunk attól, hogy igazán elmélyedjünk valamiben, vagy, hogy megjegyezzünk dolgokat - hiszen úgyis ott van a neten, bármikor meg lehet találni.

Azt hiszem - bár van némi igazságtartalma a felvetésnek - a kérdés ebben a formában morális pánikkeltés, és közel jár azokhoz az "igazságokhoz", minthogy a net tele van pornóval, meg elsatnyul tőle az édes anyanyelvünk, hogy elmagányosodunk tőle - nem folytatom, ezeket biztos mindenki ismeri. Az a gond ezekkel a meglátásokkal, hogy féligazságok, merthogy van valami igazságtartalmuk, és éppen ettől veszélyesek, mivel nem igazak maradéktalanul, de hajlamosak vagyunk elfogadni őket igaznak, miközben túlságosan leegyszerűsítik a dolgot, fekete-fehérben láttatják a világot, pedig az tele van a szürke különböző árnyalataival.

Amit elmondtam az újságírónak - és nyilván a cikk rövidsége miatt csak egy része lesz olvasható majd a Figyelőben - hogy az, hogy hogyan döntjük el mi hasznos számunkra és mi nem, mit olvassunk el és mit ne, mit higgyünk el és mit ne, az meglehetősen bonyolult folyamat. Ebben segít minket az összes múltbéli tapasztalatunk (pl. olvastunk-e már butaságot azon a bizonyos oldalon), a neveltetésünk (vajon arra tanítottak-e minket, hogy ami le van írva az mindig igaz, vagy esetleg arra, hogy mindig kérdőjelezzünk meg minden tekintélyt) és a műveltségünknek (ha olvasottabbak és tájékozottabbak vagyunk, könnyebben előfordulhat, hogy 1-1 részlet alapján gyanús az adott információ és utánaolvasunk a dolognak).

Amerikában mostanában sokat cikkeznek arról, hogy a legifjabb, ún. digitális bennszülött generáció, aki belenőtt az internet használatába, az a természetes neki, és minden ami előtte volt, az avittas történelem (meg ciki is) számára; nos, hogy ez a generáció nem tanul meg olvasni a sorok között, sőt, nem is nagyon olvas (max. SMS terjedelmű dolgokat, rövidhíreket, meg chatet). Ettől aztán nagyon buta lesz. A jelenség kétségtelenül aggasztó, bár az nagy kérdés, hogy mennyire általános.

Rövidre zárva a dolgot, azt hiszem egy olyan jellegű kérdésbe futunk bele, ami az információs korszakváltásnak az egyik legfontosabbika, hogy hogyan informálódunk, tanulunk, olvasunk, kommunikálunk és kapcsolódunk ki. Az ipari korszakban erre jól meghatározott intézmények (pl. iskola, könyvtár, kultúrház, tömegmédia) és eljárások-szokások alakultak ki, amelyek több-kevesebb hatékonysággal garantálták, hogy a társadalom túlnyomó többsége egyrészt tájékozott legyen, másrészt tudja, hogy hogyan, honnan kell tájékozódnia. Most ezek az intézmények és eljárások kérdőjeleződnek meg az új kommunikációs formáknak és az internetnek köszönhetően. Egyelőre pedig csak az biztos, hogy a régi "csomag" helyett nincsenek tutibiztos, kikristályosodott új metódusok és összetett intézményrendszerek, egy teljesen átmeneti helyzetben vagyunk. Egyvalami biztos, hogy továbbra is a régi módi alapján mérünk, értékelünk sok mindent, például a fiatalok tudását, kommunikációs szokásait, stb. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy, ami történik az hanyatlás, még ha közben a régi intézmények (pl. az említett iskola, könyvtár, tömegmédia) közben tönkre is mennek. Elvégre minden, ekkora horderejű változás a régi megújulásával és kényszerűen egy részének a pusztulásával is jár.

7 komment

Címkék: internet figyelő morális pánik információs korszak

A bejegyzés trackback címe:

https://cawi.blog.hu/api/trackback/id/tr35667758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

katona_évi 2008.09.18. 21:24:17

szia robi,

a cikk persze nem arról szól majd, hogy "elhülyít-e a net?", ez valóban morális pánikkeltés és meglehetősen olcsó húzás lenne - hanem éppen az általad felvázolt vitáról, és az internet szocializációs hatásáról, már ami a fiatal generációkat és éppenséggel az idősebbeket is illeti. személyesen egyáltalán nem értek egyet nicholas carr-ral, az "is google making us stupid?" nagybecsű szerzőjével, de mint újságíró, a vitát vázolom csupán, remélem, szofisztikáltabban egy leegyszerűsítésnél. köszi - minden jót neked: éva

pinter.robesz · http://cawi.blog.hu 2008.09.23. 18:09:32

Köszi Éva - azt hiszem újságíró még nem volt olyan lelkiismeretes, hogy a szakértő hozzászóló blogbejegyzése után átírja a már teljesen kész cikket, merthogy itt ez történt. Le a kalappal!

És kéretik elolvasni a Figyelő cikkét, aztán jöhetnek a kommentek akár ide is.

Kozonithy 2008.10.04. 14:09:21

Üdv! Kicsit megkésve - de csak most találtam rá erre az oldalra (mint hobbi on-line kutatás után érdeklődő)

Szociológiát tanulok, mellette egy néhány ezres példányszámú havilap ifjúsági rovatát szerkesztem. Mindig is gondot jelentett számomra az, hogy 1. olvassák-e a fiatalok a rovatot? 2. tartom-e a tempót az általam megcélzott, gimis korosztály igényeivel? (habár magam is csak 24 éves vagyok), 3. akár tartom, akár nem, elolvassák-e az egyoldalas hosszúságú cikkeket? Vagy már annyira leszoktak a sokbetűs szövegek elolvasásától, hogy ha meg akarnám őket fogni, akkor 160 karakteres minicikkeket kéne írnom, ami összesen 1 SMS hosszúság? (Vagy legfeljebb 2-3 SMS-nyit?)

Viccesen hangzik, de egész komolyan gondoltam/gondolom, hogy nem olvas, és hülyül az ifjúság (és ebbe sajnos néha magamat is bele kell értenem, ha elcsábulok, és inkább a net előtt döglök...)

Van egy gyerekcsoportom, akiknek 5 éve már, hogy önkéntesként heti foglalkozásokat tartok. Nagyon jól érezzük magunkat, rengeteg a személyesség a kapcsolatban, a szülőkkel is tegeződök már, tényleg oda-vissza rajongás van köztünk szerintem. A családok nagyrésze járatja is a lapot, amiben az ifjúsági rovatot szerkesztem. A nagyobb, végzősebb gimisek még el is olvasgatják, de a kisebbek (11-15 évesek) nem, mert "Túl hosszúak a cikkek". (pedig a leghosszabb is csak 1 oldalas lehet, ami 3500-4000 karakter nálunk.)

Régen sokat olvastunk, egy Doszotjevszkij vagy akár csak egy kb. 1500 oldalas Gyűrűk Ura simán belefért az életünkbe (itt most a terjedelemre utalok csak)... nekik ma már nem nagyon, mert hosszú és sok az uncsi leírás.

Néha komolyan elgondolkodok tehát azon, hogy vajon hülyíti-e a társadalmat a net, vagy sem. Valahogy inkább azon vagyok, hogy igen.

De szerencsére (egy kis on-line felmérés által az olvasók között, közel 200 válaszadással) meggyőzött arról, hogy azért vannak, akik elolvassák a lapot, és most sok mindent változtatni is fogunk a kérdőívben megírt igényeknek megfelelően.

Kozonithy 2008.10.04. 14:11:53

Bocsánat a hibákért! Túl gyorsan, átolvasás nélkül nyomtam le a "Komment küldése" gombot... :)

pinter.robesz · http://cawi.blog.hu 2008.10.07. 15:10:23

Köszi a hozzászólásokat.
Az egy érdekes dilemma, hogy a net okozza(!)-e az elhülyülést, vagy az elhülyülés és a netezés egyidőben kumulálódó társadalmi folyamatok. Amúgy a "hülyülés-t" sem ártana jól definiálni és mérhetővé tenni...

Kozonithy 2008.10.07. 20:02:20

Fú, én benne lennék egy ilyen on-line "hülyeség" kutatásban. Előtte persze jó lenne konceptualizálni a "hülyeség"-et, de valahogy biztosan megoldható. Érdekes eredmények jönnének ki. A Médiablogon pont most írt még ilyesmről Pollner: mediablog.hvg.hu/2008107.aspx

De Besenyő Pista bácsi is tett már egy próbát a hülyeség meghatározására:
www.youtube.com/watch?v=uqh_kWyj_iM

traffic 2008.10.10. 12:02:19

Sziasztok!
Szerintem pedig egyszerűen rossz oldalról közelítik/közelítjük meg ezt a "problémát". Amúgyis divatos fogalom az elhülyülés/hülyítés a médiában, de:

Én nem hiszem, hogy a fent említett intézmények bármikor is garantálták a társadalom túlnyomó többségének tájékozottságát. Pláne azt nem, hogy az internet ezt a fajta tájékozottságot "rombolná".

100 vagy 50 évvel ezelőtt
- mennyien jártak iskolába, könyvtárba;
- mennyien tudtak vagy egyáltalán érezték szükségét annak, hogy megtanuljanak írni, olvasni
- vajon mennyien voltak kíváncsiak egy nyilvános akasztásra, és mennyien egy színelőadásra

Röviden és sarkítva fogalmazva: az emberek többsége "hülye", és eleve - fogalmazzunk így - a könnyű tartalmakra vevő, mintsem Dosztojevszkijre (biztos vagyok benne, hogy régen sem olvasták többen). A média pedig megakar élni, ezért olyan tartalmat kínál, amire van vevő.

Persze tudom, ez sokkal árnyaltabb, összetettebb kérdés, de az elhülyülésben mindig egyfajta értelmiségi fanyalgást érzek - miközben zömében jól képzett szakemberek készítenek tartalmakat (és bizony fogyasztják is, max fel sem merül bennük, h Isaura valós személy-e).