Van, aki szereti, van, aki nem érti, és van, aki nem ismeri a Twittert, a mikrobolog szolgáltatást, ahol 140 karakterben lehet leírni, hogy mit csinálunk éppen. A megszólalások a "mit reggeliztem ma" típusú megjegyzésektől (bejegyzésnek azért mégsem hívnám ezeket) az önfényezésen át a komoly céges megjelenésig terjednek (jelen sorok szerzője is használja a Twittert). A Twitter kétségtelenül igen népszerű, sokat cikkeznek róla. Az újabb felhajtás az oldal körül, hogy üzleti modellt találjanak ki neki - stílusosan közösségi alapon, vagyis bárki előjöhetett jó ötlettel, hogy a népszerű szolgáltatásból hogyan lehetne pénzt csinálni (Create Twitter's Revenue Model). Ettől persze még nem írnék a dologról, de a nyertes javaslat a gyors online kutatások kivitelezése a Twitteren szervezett opt-in (belépést igénylő) panel segítségével. Tehát a Twitter az arra jelentkezőknek (panel tagjainak) küldene ki rövid, gyors kérdéseket és a kapott válaszokat elemezhetnék az ügyfelek. Részletek itt.
Az ötlet első blikkre viszi a pálmát: a cégek hajlandóak fizetni azért, hogy kutatásokat végezhessenek, a Twitter a leggyorsabb kommunikációs felület jelenleg a weben, és ráadásul rengetegen használják. Látszólag minden együtt van. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Minden azon áll vagy bukik, hogy kik érhetőek el a Twitteren erre a célra és hogyan (az a bizonyos sokat hangoztatott reprezentativitás is ide tartozik). Például hajlandóak lennének-e a júzerek belépni ilyen panelbe és, hogy vajon, akik belépnének azok közül a válaszadók az adott cég hűséges táborából kerülnének-e ki, vagy esetleg heves ellenzői közül. Kritikus kérdés tehát, hogy hogyan, milyen sikerrel folyik a toborzás?
Az is lényeges pont, hogy kik azok akiket egyáltalán el lehet érni a Twitteren (alapsokaság), érzésem szerint ugyanis (Magyarországon biztos, bár ez nem márvadó) kis túlzással egy újdonságokra nyitott, geek, és kommunikációs kényszerben szenvedő réteg használja leginkább a Twittert. Tehát még az internetezők között is egy jól(?) körülhatárolható rétegről van szó (hagyományos szocio-demográfiai mutatók alapján ezt azért nem nevezném pontosan körülhatárolható és szegmentálható rétegnek). Vajon miért érné meg a cégeknek, hogy a Twitter júzereket kérdezzék meg a hagyományos vagy paneles online kutatások helyett? És, ha megkérdezik őket, kik fognak válaszolni, kiket fognak képviselni, kikre vonatkoznak majd az eredmények, hogyan szabad azokat értelmezni? Olyan kérdések, amikre pontosan kell tudni válaszolni, hogy a cégeket a platformra lehessen csábítani.
További érzékeny pont lehet a válaszokból könnyen elemezhető adatok előállítása és azok elemzése, ezekhez szakértelemre és megfelelő célszoftverekre van szükség, nem elég kirakni a kérdéseket, megfelelően kell menedzselni a válaszok összegyűjtését, azokat szükség esetén kódolni kell, tisztítani kell, adatfile-t kell belőlük készíteni és azon statisztikákat futtatni és valahogyan megjeleníteni. Mindezt úgy, hogy az egyszeri megrendelőnek ne kelljen informatikusnak vagy webdizájnernek lennie, hogy eligazodjon a dologban.
Az ötlet kidolgozói szerint szegmentálni lehetne a júzereket felvett demográfiai adataik, kommunikációs szokásaik (pl. aktivitás), feliratkozásaik alapján (pl. Obama-t követők stb.) és a követőik száma alapján is. Ez így fancy és a cégeknek még kellhet is, de igen könnyen olyan adatvédelmi és privacy problémákat vethet fel, ami távoltartja a potenciális válaszadókat.
Nem ragozom, a lényeg, hogy az ötlet kivitelezéséhez sok szakértelem és fejlesztés, tehát először befektetésként az egyébként célként elérni vagyott pénz kell és még ebben az esetben sem garantált a siker, mivel rengeteg olyan szakmai (elsősorban piackutatói) kérdés van, amire jó válaszokat kell adni, hogy jöjjenek a júzerek, sorban álljanak az ügyfelek és dőljön a lé.
Persze ezeket a buktatókat az ötlet felvetői is tudják, a belinkelt oldalon a 12-ik slide nagyjából ugyanezeket a dilemmákat fogalmazza meg, mint az öt legfontosabb kérdést a dologgal kapcsolatban. A válaszaik azonban engem nem nyugtattak meg.
