Kis Gergely a GKIeNET vezetője az ingyenesség üzleti modelljéről tartott előadást, ami különösen a tartalomiparban érdekeltek számára lehetett érdekes.
Néhány példa:
- one cold hand: keressük az elveszett kesztyű párját.
- közösségi oldalak, pl. Hasselhoff Hoffspace közösségi oldala.
- sávszélesség mérő oldal.
- telefonálás ingyen (VoIP).
- www.itv.com: ingyenesen tévé adások.
- Tétova Teve Club.
A felhasználó ilyenkor a figyelmével fizet – tehát az ingyenesség „látszólagos”.
Chris Anderson 2008 elején írt Wired cikke a jelenségről: „freeconomics”. De a dolog nem új: King Gillette 1905-ben jelentette meg az első eldobható borotváját, a szárat adta ingyen, a pengét drágán. Ez az üzleti modell most kezd megjelenni a weben, pl. YouTube Get it! ikon (zenevásárlási program).
Azért kerül valami semmibe, mert nagyon gyorsan zuhan a piaci értéke – az információk esetében az ingyenesség elkerülhetetlen üzleti irány. Az információs termék előállítási költsége magas (mesterpéldány), de a tömegtermelése igen olcsó -> nem az előállítási költség az árazás alapja, hanem amennyit a vevők megadnak érte. Ezért a verseny a nulla felé nyomja az árakat.
Amiért mégis megéri ingyen adni az információt: csomóponttá lehet válni egy skálafüggetlen hálózatban, bekerülve oda ahová a figyelem koncentrálódik, így a látogatottság eladható harmadik félnek (hirdetők).
Az ingyenesség tervezésének görbéje: sikeres indulás, közönségi rekord (látogatottsági maximum), visszaesés (megújulás hiányában, vagy a nagy verseny miatt). Mi lehet a válasz?
- Eleve csak rövid távra tervezünk (eldobható pelenka).
- Megpróbáljuk életben tartani, és vagy sikerül, vagy nem.
- Eleve ciklikus tervezés, az ismertség megtartására.
Az ingyenesség üzleti modelljei:
- árukapcsolás,
- hirdetési modell,
- előfizetési modell – prémium szolgáltatásért fizetnek a fogyasztók,
- jutalékos rendszer,
- önkéntes támogatás.
A mezőgazdaságban az értékesítési ár nem lehet a termelési ár alatt (nem lehet másból keresztfinanszírozni). Miközben az interneten a tartalmakkal ez történik.
Néhány tipikus iparági példa az ingyenességre:
- Videómegosztók: idehaza a teljes lakosság 12%-a néz online videót (a hirdetési bevételekből viszont csak 1-2%-kal részesedik), az USA-ban viszont már a lakosság 40%-a néz videót.
- Zeneipar: átalakuló iparág, egyre inkább ingyenes letöltés/hallgatás a legális zeneiparban is. De ki fedezi fel az új zenekarokat? A netezők például ebben tudnak segíteni ezeken az oldalakon.
A magyar internet IPv4 forgalma 45Gbit/s-ról egy év alatt 85 Gbit/s-ra nőtt, e mögött az ingyenes tartalmak terjedése áll (elsősorban letöltés).
Kinek üzlet ez? Szélessáv szolgáltatók, adattárházak, hordozható eszköz gyártók stb.
Mitől üzlet ez? Hirdetések, kormányzati tartalmak előállítása (ami a lakosságnak ingyen elérhető), néhányan (20-30%) fizetnek a tartalomért és prémium szolgáltatásért.
