Tegnap megkérdezte az egyik kolléga, hogy alkotói válságban vagyok-e, vagy csak szimplán nincs témám? A helyzet az, hogy múlt hét hétfőn-kedden külföldön voltam és azóta sem sikerült utólérnem magam, mivel párhuzamosan több dolgon is erősen dolgozunk (pl. a weblapunk megújításán - bocs, de nem linkelem be), és bár néhány dologban csak érintőlegesen vagyok benne, a többi elviszi az összes időmet.
Így most csak röviden megemlékeznék arról, hogy miről nem írtam blogposztot a múlt héten, mivel nem volt rá időm:
Miskolczy Csaba könyvbemutatóján voltam az Alexandrában a Károly körúton november 21-én, ahol a kerekasztal tagjaként oszthattam meg gondolataimat a meglehetősen illusztris társasággal. A téma a három képernyő (TV, számítógép-internet, mobil) kapcsolata, (h)arca volt. Szokás szerint nem sikerült elolvasni a könyvet (könyvet sajnos már ritkán olvasok el elejétől a végéig, nagy bűntudattal, megvallom), de ameddig eljutottam (kb. a fele), az mindent összevetve egészen jó volt. A könyv eleje nekem nem tetszett, nem láttam hova is akarunk kilyukadni, de nagyjából a 30-40-ik oldal után beindult a szöveg. Ami különösen erőssége a kötetnek (azon túl, hogy összeszedett egy csomó tényt, amit ugyan tudtunk, csak így egyben látni külön érdekes), hogy Miskolczy belülről (is) látja ezt a történetet, mint a Blogter oszlopos tagja, így a saját bőrén megélt tapasztalatai amellett, hogy autentikusak, számomra elgondolkodtatóak is. Jegyzeteltem a könyv olvasása közben, és megosztanék két kommentet:
Más. Amiről még írtam volna még, ha van időm, az a MacArthur Foundation fiatalokkal foglalkozó kutatása, amit az University of California, Irvine kutatói csináltak, 800 interjút és 5000 óra netezést elemezve. Ezek szerint a fiatalok számítógép és internet használata - a szülők minden tiltakozása ellenére - nem tekinthető időpocsékolásnak, hanem a szocializáció, a normatanulás és az okosodás forrása. Csakhogy mindez nem iskolás tudás, sőt, olyan tudást ad, amire az iskola most egyáltalán nem képes megtanítani, viszont a boldogulást nagyban segíti. Érdemes elolvasni a kutatást összegző két oldalas PDF-et.
Az anyag szerint a fiatalok ma kétféleképpen használják az új médiát: mint a barátkozás terepét, ahol együtt lehet lógni a haverokkal és megbarátkozni új "arcokkal" és mint olyan eszközt, aminek segítségével a speciális érdeklődéseket ki lehet élni és mások segítségével fejlődni is lehet (utóbbi csak egy aktív kisebbségre jellemző).
Egyébként mindkét témáról beszéltem a Netidőkben (MR 2 Petőfi műsora, ami hétfőn este 11-kor van adásban vágott verzióban, a vágatlan meg letölthető a webről, vagy a PC World CD/DVD mellékletéről szerezhető be).
- eredeti pont a közösségi oldalak fejlesztőinek és közösségeiknek szembenállását leíró rész (példaként az iWiW és a Blogter kerül elő): soha nem láttam-hallottam még, hogy egy közösségi oldal fejlesztője leírta volna azt az érzést, amit az az égető dilemma okoz, hogy vajon a fejlesztésekkor a közösség tagjaié-e az oldal, vagy azé, aki létrehozta és üzemelteti. Tehát kinek az érdekeit kell figyelembe venni? Ez egy paradox helyzet, ami nem egyedi, ugyanezzel küzdött pl. a Facebook a legutóbbi felületváltáskor.
- nagyon érdekes a tartalmi pókhálók "non-profit" és profi verzióinak leírása: ez arról szól, hogy szívességcserékkel hogyan terelnek egymás oldalára látogatókat és így figyelmet a szövetséges szolgáltatók, vagy a profi verzióban, hogyan szerelik ki ugyanazt a tartalmat sok-sok oldalra, amik végeredményben ugyanabban az egy kézben vannak, csak azért, hogy növeljék a tartalomból kinyerhető forgalmat és így a reklámbevételt.
