Nagy sci-fi rajongó vagyok, így különös örömmel töltött el a Research-Live.com-on megjelent kis sci-fi novella, ami a piackutatás jövőjéről szólt. Az egy olvasó tollából származó írás még tavaly év végén jelent meg, és arra az online magazin által feltett kérdésre kereste a választ, hogy milyen is lesz a piackutatás 2029-ben.
Ezek szerint a szupermarketból házhozszállított termékeket érintőképernyős PDA-val felszerelt bevásárló kocsik szállítják az ajtóig és az átvételkor az ujjlenyomatos azonosítás után kell válaszolni az elégedettségi kérdőívre. Ha ezt elmulasztjuk, akkor telefonon hívnak fel és próbálják meg lekérdezni a felmérést. De ami különösen hasznos, hogy a cég a vásárlási szokásaink, demográfiai profilunk és pszichografikus mintázatunk alapján ingyen plusz termékeket is berak a csomagba. Például egy pelenkát(!), ami az aznap esti egyéjszakás kalandnak induló kapcsolat gyümölcsként fogant gyermeknek lesz majd hasznos idővel (tehát fejlett piackutatási módszerekkel megjósolják, hogy mi fog velünk történni a közeljövőben és már ezeket az igényeinket is megpróbálják előre kielégíteni).
Fókuszcsoportok helyett pedig a virtualitást és valóságot ötvöző beszélgetésekre kerül majd sor, ahol az emberi érzelmi válaszokat ötvözik a számítógép által készített modellek elemzésével. De legalább az ilyen csoportokon lehet ismerkedni - legalábbis a történet szerint.
Mindezt olvasva engem örömmel tölt el, hogy az emberi kapcsolat továbbra sem fog kiveszni a kutatásokból, lesznek telefonos és személyes kutatások is, még ha azokat a legfejlettebb technológiák is fogják támogatni. Az viszont már elgondolkodtató - még ha csak humoros formában is jelenik meg -, hogy a viselkedésünk bejóslására egyre több adat és egyre pontosabb modellek állnak rendelkezésre. Az infokommunikációs eszközök egyre gyorsuló elterjedésével ugyanis már most jól érezhető, hogy a tradicionális "kérdezzük meg" világból lassan elmozdulunk a "figyeljük meg" világ fel. Egyre kevésbé csak kérdőívekre lehet támaszkodni a (piac)kutatásban, mivel számtalan digitális nyomot hagyunk magunk után, amiket összesítve profilok, viselkedési mintázatok állíthatók fel. Nem foglalnék állást, hogy ez jó vagy rossz folyamat.
Persze mindez csak egy szcenárió, ami egy elképzelt jövőn alapul, mások egész biztosan más szcenáriókat vázolnának fel - én például sokkal nagyobb szerepet jósolnék az online térben zajló kommunikációk összesített elemzésének. Egyvalami biztos csak a mai folyamatokat elnézve, hogy más lesz 2029-ben kutatni, mint most.