A konferencia persze nem csak az online választáskutatással foglalkozott (bár Krosnick előadásán túl kerekasztal beszélgetésre is sor került a témában és az igazodási pontnak számító YouGov képviselőjének előadása is elhangzott), hanem további fontos módszertani kérdések is terítékre kerültek. Ezek közül az egyik legfontosabb a netnográfia (internetes néprajz) volt, amely a webkettő előretörésével lett egyre hangsúlyosabb: ahogy nő a közösségi tartalom a weben, úgy válik lehetővé, hogy ne kérdőívekben kérdezzék az embereket, hanem azt elemezzék, amit azok maguktól is közzétesznek (blog bejegyzéseket, mikroblog megjegyzéseket, státuszüzeneteket, fórum megszólalásokat, fotókat és videókat). Soha korábban nem volt a (piac)kutatás abban a helyzetben, hogy dúskáljon az elemezhető matériában, amit a célcsoport maga, kérdés és felszólítás nélkül (feltehetően teljesen őszintén) tett közzé.
A gond „csupán” az, hogy a netnográfia szinte feloldhatatlan konfliktusokat rejt adatvédelmi, személyiségi jogi, szerzői jogi, szellemi tulajdonjogi, kutatásetikai, biztonsági szempontból. Ahogy az online adatgyűjtésről a második napon folyó intenzív kerekasztal beszélgetésen elhangzott, egyáltalán nem biztos, hogy a weben fent lévő webkettes anyagok, felhasználói bejegyzések szabadon letölthetők, tárolhatók, és elemezhetők. Ugyanis be kell tartani a törvényeket, a szolgáltatók előírásait, a kutatói testületek kutatásetikai előírásait és tiszteletben kell tartani az egyszerű felhasználókat is. Bár a piackutatókat jellemzően nem érdeklik az egyéni szintű adatok, mivel aggregált eredményeket várnak, még ebben az esetben is kizárhatják a júzerek, hogy felhasználják az anyagaikat.
Persze ez végső soron nem csupán online probléma, a hagyományos kutatásoknál is oda kell erre figyelni. Amiért mégis most lett égetően fontos a kérdés, hogy az internet miatt sokkal nagyobb lehetőség nyílt a nem-reaktív kutatásokra, ahol a „válaszadók” nem aktívak, mert nem kérdezik, hanem megfigyelik őket – ez a netnográfia, a netrajz lényege. A mostani szabályozások azonban egyre inkább ellehetetlenítik a piackutatást – ahogy egy kerekasztal résztvevő fogalmazott, túl kicsi az ipar ahhoz, hogy figyelembe vegyék a sajátosságait, emiatt nem ismerik (f)el a (piac)kutatás fontosságát. De, ha belegondolunk, ez nem csak piackutatási probléma – tucatjával születnek az akadémiai szférában az elemzések (pl. szakdolgozatok, doktori értekezések), amelyek praktikus megfontolásból a neten „szabadon” fellelhető anyagokból dolgoznak, miközben az oktatási szférában nem foglalkoznak érdemben a kapcsolódó jogi és kutatásetikai kérdésekkel.
