CAWI - blog az online kutatásról

Rendszeresen eljárok a Petőfi Rádió egyetlen, még a zenei arculat felvétele előtti időből megmaradt beszélgetős műsorába, a Netidőkbe. Rendszerint nincs időm megírni ide, amiről beszélek, de most kicsit kisebb a munka leterheltség, így röviden a lényeg (adásban várhatóan jövő hétfőn este 11-től /feltéve, hogy befér most a műsorba/, de idővel a PC World DVD mellékletén is elérhető lesz az adás vágatlan változata).

Ezúttal egy két éve már tárgyalt témát melegítek fel: a közösségi oldalak használói mennyire homogének, van-e különbség a társadalmi rétegek között a közösségi oldalak használatában (pl. bőrszín szerint). Két éve Hargittai Eszter, Amerikában élő kutatónő frissen beiskolázott egyetemisták körében készült kutatása szerint jól körülhatárolható különbség volt a fiatalok között kemény demográfiai változók szerint abban, hogy ki melyik közösségi oldalt ki használta. A kutatást idén megismételték, mivel az elmúlt két évben jelentős fejlődés ment végbe a közösségi oldalak használata terén, például a Facebook és a MySpace (a két legnépszerűbb amerikai oldal) helyet cserélt a tagok számát tekintve, miközben tagjaik száma több tízmillióval megnőtt. Ennek fényében az eredmények meglepőek lehetnek: a sok fejlődés dacára a kutatási kérdés tárgyában nincs érdemi elmozdulás és továbbra is jól körülírható, hogy melyik társadalmi csoportok melyik oldalt preferálják inkább. A dolog hátterében feltehetően az a jelenség húzódik, hogy az egyes tagok azt az oldalt használják inkább, ahol az ismerőseik nagyobb valószínűséggel előfordulnak, a barátok-ismerősök, rokonok pedig többnyire inkább azonos társadalmi csoportból kerülnek ki.

Részletek Eszter blogjában (angolul):
Popularity of Facebook and MySpace changes, but SES differences in use persist
http://www.esztersblog.com/2009/07/08/popularity-of-facebook-and-myspace-changes-but-ses-differences-in-use-persist/

Illetve ugyanerről cikk a HVG online felületén:
http://hvg.hu/Tudomany/20090721_kozossegi_oldalak_myspace_facebook.aspx
 

Korábban említettem, hogy az EP választás kapcsán végzünk online mérést is. A kísérlet a napokban fejeződött be, két hullámban a választás előtt, egyszer pedig néhány héttel utána mértük az emberek EP választással kapcsolatos preferenciát (az esemény után azt kérdeztük, hogy kire szavaztak). A panelkutatásnak hála, a válaszok az anomnimitás biztosítása mellett idősorosan összekapcsolhatók. Az eredmények érdekesek - itt most nem mennék bele a részletekbe - egyvalami már ebből a kísérletből is jól látszik, a Jobbikos, jellemzően korábban rejtőzködő válaszadókat az online mérés segítségével még pontosabban lehetett volna becsülni (igazolódott, hogy az emberek online hajlamosabbak elmondani a párt-preferenciájukat, mint telefonon vagy személyesen). Persze ahhoz, hogy ez a következő választáson is megfigyelhető legyen, tovább kell folytatni a kísérletet, ezért tervezzük, hogy a későbbiekben is fogunk online kutatni választási preferenciákat. Még ha a kis hazai penetráció mellett ezek nem is alkalmasak reprezentatív előrejelzésre, segíthetnek jobban megérteni és értelmezni a hagyományos módszerrel készülő kutatások eredményeit (ugyanis sokan megtagadják a válaszokat, vagy bizonytalanok a részvételük/voksuk felől, de egy modellben muszáj őket is besorolni valahová - ebben jöhet jól az online kutatás).

A három sorozatból álló online mérés másik vonzata, hogy a mozgások (például, hogy honnan, melyik párttól érkezett a Jobbikos tábor), sokkal jobban láthatók. Ezek szerint túlnyomórészt a Fidesz-től pártoltak el a szavazói az EP választáson, tehát nem egy balról-jobbra át, hanem egy jobbra tolódási folyamat figyelhető meg a magyar társadalomban. Akit érdekelnek a részletek, a kutatásaink alapján itt olvashatja el a beszámolót a Figyelőneten (már múlt héten megjelent, de én a szabadságom miatt csak az imént olvastam).

Idén tavasszal keresett meg az Akadémiai Kiadó, hogy szerintem volna-e fantázia megjelentetni egy üzletembereknek szóló könyvet az Obama kampány tanulságaival. Az angol kiadést átolvasva és mérlegelve a pro és kontra érveket, a kiadásra tettem javaslatot. A könyvet végül szakértőként jegyzem (afféle szakmai lektorként, aki a fordítást és a szakmaiságot ellenőrizte), a fordító pedig korábbi jó kollégám, Rohonyi András lett, akivel évekig dolgoztunk együtt az Információs Társadalom folyóiratban, amikor még én főszerkesztettem a lapot. A kötet elkészült, jövő héttől kapható is.

A projektben tevékeny szerepet játszott a Szonda Ipsos is - hogy a könyvet ne csak egyszerűen lefordítsuk és kiadjuk, azt találtuk ki Fehér Katival (az Akadémiai vezető szerkesztőjével), hogy csináljunk egy online kutatást az Üzleti Klubunkban, ami a politika és az üzlet kapcsolatáról szól, valamint lefedi a könyv teljes tematikáját és kikéri a hazai cégvezetők és céges döntéshozók véleményét Obamával, illetve fogásaival kapcsolatban. Mindeközben fény derült a hazai cégek internetes, webkettes felfogására és aktivitásaira is.

A sajtóhír tegnap délután jelent meg, részben beszámolva a kutatás eredményeiről is (a könyv előszava részletesen ismerteti az eredményeket, ezt közösen jegyezzük Hack-Hada Józsi barátommal, aki a Szondán belül a kutatója volt a felmérésnek és készítette a kutatási beszámolót), de itt egy kicsit mélyebben is bemutatnám, amit találtunk, szerintem elég érdekes dolgokat hozott felszínre a vizsgálat.

-------------------------------------------------------

Idehaza is tanulnának az üzletemberek Obamától

A magyar vállalatvezetők közel kétharmada szerint a hazai üzletembereknek volna mit tanulniuk Barack Obama jelenlegi amerikai elnöktől – derült ki a Szonda Ipsos és az Akadémiai Kiadó közös kutatásából. A kutatás apropóját a napokban az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő Obama – A KAMPÁNYRÓL üzletembereknek című könyv adta.

A Szonda Ipsos kutatása a politikai és az üzleti szféra kapcsolódásairól, a két területen szükséges kompetenciákról, Barack Obama személyének és politikájának értékeléséről, valamint a választókkal és a fogyasztókkal való kapcsolattartás új módjait jelentő web2.0-ás alkalmazásokról szólt. Az idén májusban a Szonda Ipsos online Üzleti Klubjában* folyó felmérésben résztvevő 700 vállalat ágazati megoszlás és az alkalmazottak száma szerint reprezentálta a Magyarországon működő, legalább 10 főt foglalkoztató vállalkozásokat.

Üzletemberek és politikusok: ki tanuljon kitől?
A kötet egyik alapvető koncepciója az, hogy az eddig sokak által osztott hétköznapi bölcsesség, mely szerint a politikusoknak kell tanulniuk az üzletből, ma már nem állja meg a helyét – legalábbis az Egyesült Államokban – és inkább az üzletemberek tanulhatnak a politikusoktól. A magyar vállalatok vezetői – az Obamáról kialakított kedvező véleményük dacára – általában ezt mégis másként látják: 92%-uk szerint idehaza továbbra is inkább a politikusok tanulhatnának az üzletemberektől, és csak 3%-uk gondolja, hogy inkább az üzletembereknek van mit tanulniuk a politikusoktól.

Mindazonáltal egyik csoport tagjai számára sem haszontalan belekóstolni a másik csoport világába. Az üzleti életben szerzett tapasztalatok a válaszadók hattizede szerint nagyon hasznosak lehetnek egy politikus számára, míg három megkérdezettből egy állította, hogy a politikában szerzett tapasztalatok hasonlóan hasznosak lehetnek az üzletemberek számára. Egy sikeres politikus és egy sikeres üzletember tulajdonságai, képességei 57%-ban megegyeznek a válaszadók szerint. Ennek megfelelően a kutatásban résztvevő vállalatvezetők többsége, 54%-a úgy véli, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke sikeres üzletember lehetne, és csak 12% gondolja úgy, hogy nem.

Kit választottak volna a magyar cégvezetők?
A válaszadók háromnegyede számára az elnökválasztás végső párharcában Barack Obama bizonyult a szimpatikusabbnak, míg John McCain csak a válaszadók 6%-ának volt rokonszenvesebb. Nem csalódtak Obamában a magyar vállalatok vezetői, bár kevesen elégedettek közülük teljes mértékben a megválasztása óta eltelt hónapok eredményeivel (a kutatásra 2009 májusában került sor). A megkérdezett vállalatvezetők iskolai osztályzatokban mérve gyenge négyest adnának az Amerikai Egyesült Államok új elnökének eddigi tevékenységére. Abszolút többségük, 62%-uk jónak értékelte Barack Obama teljesítményét, további 8% pedig kitűnőnek. Elégtelen és gyenge értékeléseket alig kapott a magyar vállalatvezetőktől Obama.

Barack Obama megválasztása a válaszadók többsége szerint előnyös nemcsak az amerikai emberek és vállalatok, de a világ számára is. Ugyanakkor minden második megkérdezett szerint Magyarország szempontjából az új elnök személye nem oszt, nem szoroz – közvetlen hatása nincs. Igaz, akik markánsabb véleményt fogalmaztak meg, azok döntő többsége inkább előnyösnek látja hazánk szempontjából az amerikai elnökválasztás végeredményét, míg hátrányosnak mindössze 5% ítélte azt.

Mi volt Obama titka?
Mint a könyvből is kiderül, Barack Obama kampánya számos új elemmel szolgált, elsősorban az internetes közösségek és közösségépítés lehetőségének kihasználásával. A megkérdezett vállalatvezetők azonban nem ezt tartják a legfontosabbnak választási sikerében, de egyértelműen fontosnak ítélik. Hétfokú skálán mérve négytizedük értékelte nagyon fontosnak (6-os vagy 7-es értékűnek) ezt a tényezőt a politikus győzelmében. Ugyanannyian gondolták ezt, mint amennyien a rekord méretű kampánybüdzsében látták a siker titkát.

A legfontosabbnak azt tartották a vállalatvezetők, hogy Obama olyan politikus, aki személyében is a változást jelentette az amerikaiak számára. Mindez jól rímel Obama saját törekvéseire, és a kötet egyik tanácsára, amely nemcsak a változások passzív elfogadására, de aktív felhasználására és kiaknázására buzdít. A személyes kvalitások éppen úgy nélkülözhetetlenek a politikai, mint az üzleti életben. A magyar vállalatok vezetői elsősorban jó szónoknak, lendületesnek és keményen küzdő embernek látják Barack Obamát, de jellemzőnek találják azt is, hogy innovatív, higgadt és őszinte, valamint, hogy körültekintő.

Internetes eszközök: úton a 2.0 felé?
Barack Obama az elnökválasztási kampány során igyekezett minél jobban kihasználni az internetes eszközöket. A vállalatok és fogyasztóik, üzletfeleik közötti kapcsolatban összességében fontosabbnak látják a válaszadók az internetes eszközök használatát, mint a politikusok és a választók közötti kapcsolat tekintetében. A vállalatvezetők szerint a honlap és az e-mailben küldött hírlevél lényegesen fontosabb az üzleti életben, mint a politikában, viszont a közösségi portálok és blogok valamivel kevésbé fontosak a vállalatok életében, mint a politikusok és a választók kapcsolatában. Amennyiben a cégek vezetői elfogadják a könyv egyik észrevételét, amely szerint az üzlet, akárcsak a politika, rendkívül személyes ügy, gyorsan megváltozhat a közösségi oldalak szerepének megítélése is.

A kutatás során megkeresett vállalatok gyakorlata megfelel a vizsgált internetes eszközök megítélésének. Négyötödük üzemeltet jelenleg is a fogyasztóikkal, üzletfeleikkel való kapcsolattartáshoz saját honlapot, és felük küld e-mail hírlevelet. Ezzel szemben mindössze 11%-uk használja ki az közösségi portálok, és 8%-uk a vállalati blog adta lehetőséget. Igaz, pont ez utóbbi területen várható áttörés a közeljövőben: 23% tervezi vállalati blog indítását. A nem saját, vállalati blogok használata, figyelése a legkevésbé elterjedt, de itt is ugrásszerű változás várható.

Az internetes közösségi hálózatokhoz való tartozás már a vállalatvezetők életének is része (tízből heten látogatnak közösségi oldalakat), az online közösségépítés felhasználása vállalkozásuk számára – amit a kötet is ajánl – talán már nincs messze.

További információk a kötetről az Akadémiai Kiadó oldalán: http://www.gazdasagiklub.hu/
 

Néhány hónapja kapcsolódtunk be egy izgalmas globális Ipsos projektbe, a Global Advisor-ba (a Szonda anyacége a francia Ipsos egy nemzetközi piackutatással foglalkozó vállalat, ami a világon szinte mindenhol jelen van). A kutatás online folyik, jelenleg 23 ország részvételével, félévente van az adatfelvétel. Bármelyik ország használhatja a felvett adatok publikus részét, de cégek is kérhetik, hogy az adatokhoz hozzáférhessenek, vagy onmibusz szerűen kérdőívblokkot tehessenek a kérdőívre, természetesen fizetség ellenében.

A napokban megérkeztek a májusi hullám adatai (2000 excel tábláról van szó), amiből az ASI (reklámkutatási részlegünk) segítségével készült egy magyar sajtóhír is. Kb. egy órája ment ki a sajtónak. Mivel online és javarészt én írtam a szöveget (a kollégák segítségével), ide is bemásolom, érdekes tanulságai vannak a válság megítélésével kapcsolatban.

A munkanélküliség a legégetőbb társadalmi probléma világszerte

23 országban készített online felmérést az Ipsos csoport 2009 áprilisában. A Magyarország részvételével folyó kutatásban 23 ezren válaszoltak a feltett kérdésekre, amelyekből kiderült, hogy másfél éves tartós zuhanás után végre stabilizálódni látszik a globális fogyasztói bizalom a világon, bár eközben a háztartások háromnegyede kénytelen volt szorosabbra húzni a nadrágszíjat és visszafogni a kiadásait. Elsősorban a „kevésbé fontos dolgokra” költenek kevesebbet az emberek világszerte, mint amilyen a nyaralás, a szórakozás vagy a luxustermékek, de kevésbé fogták vissza a költéseket az olyan kiadásoknál, mint az élelmiszerek.

A Global Advisor névre hallgató kutatás két éve folyik, a félévente sorra kerülő kérdezések sorában most először vehettek részt a magyar válaszadók. A válaszok reprezentatívnak tekinthetők a részt vevő országok internetezőire, a közel két tucat ország a világ gazdasági teljesítményének több, mint háromnegyedét adja. Régiónkból hazánk mellett Csehország és Lengyelország polgárai válaszoltak még a kérdőívre.

A 2007 óta folyó vizsgálat többek között alkalmas a gazdasági válság kialakulásának és lefolyásának nyomon követésére is. A globális helyzet átalakulását jól jelzi, hogy az emberek a legégetőbb társadalmi problémának ma már a munkanélküliséget tartják a saját országukban (53% említette a három legfontosabb gond között és átlagosan 71% mondta, hogy ő maga vagy ismerőse-rokona veszítette már el az állását a közelmúltban), míg 2007 májusában, az első hullám idején a bűnözés és az erőszak váltotta ki a legtöbb aggodalmat (40% említette akkor, 35% most). Ugyanezen idő alatt veszített fontosságából a környezetvédelmi kérdések megítélése (23% -> 16%), de visszaesett a terrorizmustól való félelem is (14% -> 10%). Magyarországon is a munkanélküliséget jelölték meg a legtöbb aggodalomra okot adó tényezőnek (61%) a válaszadók, de a második helyen nálunk a korrupció és a pénzügyi illetve politikai botrányok szerepelnek (53%), míg a harmadik helyet a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség foglalja el (51%) és „csak” ez után következik a bűnözés (24%). Mivel hazánkban ez az első adatfelvétel, idősoros összehasonlításokra egyelőre nem nyílik lehetőség.

A válság elmélyülésére enged következtetni, hogy míg két éve a résztvevő országokban a többség (55%) úgy gondolta, hogy jó vagy egyenesen nagyon jó a gazdasági helyzet, ma már csak kevesebb, mint harmaduk van ezen a véleményen – Európában pedig kevesebb, mint a negyedük (az emberek egyébként a válság kiindulópontjának számító Egyesült Államokban a legpesszimistábbak, itt mindössze 13% szerint jó a helyzet).

A válaszadók többsége saját bevallása szerint visszafogja a háztartása kiadásait. A legkevésbé a németek (itt 57% mondta, hogy kevesebbet költ), csehek és belgák (64-64%), a leginkább a magyarok (89%) a dél-koreaiak (88%), mexikóiak (86%) és argentinok (85%) érintettek. Az összes országot nézve 74% számolt be arról, hogy kevesebbet költ szórakozásra, például mozira, étteremre (Magyarországon ez 85%), 71% olcsóbban vagy egyáltalán nem nyaral (idehaza 78% említette), 70% pedig nem ad annyi pénzt luxustermékekre (a magyaroknál 80%). Az élelmiszerek tekintetében kevésbé megszorítóak a háztartások, de alkoholra és édességre felük-harmaduk a korábbinál kevesebbet szán.

A kutatás arra is kitért, hogy vajon a kormányzatnak inkább megszorító intézkedéseket kell bevezetnie, vagy emelnie kell az adókat. A kiadások csökkentése mindenhol a világon lényegesen nagyobb támogatással bír, mint az adók emelése: az utóbbi iránt legnyitottabb Törökországban is csupán egyharmadnyian támogatták ezt a megoldást. Magyarországon – a legtöbb országhoz hasonlóan – az elsöprő többség a kiadások lefaragása mellett foglalt állást (96%) – az európai átlag ebben a kérdésben 92%-os volt. Globális szinten a kiadások visszafogásában a más országoknak nyújtott segélyek csökkentése (57%), a köztisztviselők bérének befagyasztása (56%) valamint a hadi kiadások mérséklése (43%) bír a legnagyobb támogatással. Az egészségügyi (4%), oktatási (4%) és tömegközlekedési (5%) büdzsék megnyirbálását tartják a legkevésbé elfogadhatónak a válaszadók. Ha mégis adót kellene emelni, akkor elsősorban a cigarettát, alkoholt és egészségtelen ételeket (pl. cukorkákat, édességeket) adóztatnák meg a kutatásban részt vevők. Viszont nem emelnék a bérterheket (csak 5% támogatja az ötletet), a lakások megvásárlásához köthető illetékadót (7%), valamint a parkolást (7%).

A kutatás hátteréről

A Global Advisor kutatás adatfelvételére minden év áprilisában és novemberében kerül sor. Országonként 1000 internetező válaszol a kérdőívre, akik életkor, nem, településtípus és iskolai végzettség alapján reprezentálják az adott országot. A válaszok megbízhatósági szintje 95% +-3,1%.

A kutatásban részt vevő országok: Argentína, Ausztrália, Belgium, Brazília, Csehország, Dél-Korea, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Japán, Kanada, Kína, Lengyelország, Magyarország, Mexikó, Nagy Britannia, Németország, Olaszország, Oroszország, Spanyolország, Svédország és Törökország.

Az IPSOS Csoportot 1975-ben alapították Párizsban. Növekedési üteme egyedülálló. Ma – egyikeként a világ vezető piackutató intézeteinek – közel 60 államban 8000 főállású szakembert foglalkoztat. Az IPSOS jelen van szerte Európában, Észak- és Dél-Amerikában, a Közel- és a Távol-Keleten, valamint Ausztráliában. 5000 ügyfél számára, több mint 100 országban végez kutatásokat. Az éves mérlegen 70 000 projekt és 20 000 000 interjú szerepel. Az 1990-ben alapított, Business Superbrands 2008 díjas Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet a magyar gazdasági és társadalmi kutatási iparág meghatározó szereplője, teljes körű piac-, online-, reklám-, egészség-, vélemény- és médiakutatási szolgáltatást kínál ügyfelei számára.  www.szondaipsos.hu

További információ nálam, tel: 476-7732

Úgy látszik szezonja van a webinaroknak, minden bizonnyal ezekben az időkben ezen keresztül könnyebb kompetenciát kommunikálni és bemutatni az ügyfeleknek, hogy mit tud egy cég. Ezt most találtam és mai (2009. június 18-i) eseményre hívja meg az érdeklődőket. A téma a jó minőségű, de költséghatékony kutatás - az ígéret szerint sorba veszik az online megoldásokat.

Az egy órás webinarban azt ígérik téma lesz, hogy hogyan képes egy online panel csökkenteni a kutatási költégeket, miközben javít az adatok minőségén, vagy, hogy mit lehet kezdeni a profi online kérdőív kitöltőkkel.

A webinarra itt lehet regisztrálni.

Most jött az értesítés a Linked In Online MR csoportjából, hogy a Peanut Labs, a Brainjuicer és a Virtual Surveys közösen egy órás webinart tart jövő szerdán (2009.06.24) az innovatív kvantitatív online kutatásokról. A témák között van a prediktív piackutatás és a közösségek kutatási célú felhasználása.

A webinar 3-4 között (EDT) lesz, ami ha jól számolom nálunk este 9-10-et jelent. Én sajnos éppen gyereket altatok majd, de ha valaki részt vesz, írja meg az élményeit ide a kommentek közé.

Miközben ezt a New York Times hírt olvasgattam, felmerült bennem, hogy írni kellene ide, nehogy egy álom szertefoszoljon és ez a blog is elhagyatva feküdjön valahol a digitális mezőkön (a képhez a cikk adta az ihletet).

Szóval kedvcsináló a blogok félbehagyásáról szóló cikkhez - amely a Technorati 2008-as kutatásának apropójából készült:

"Douglas Quenqua reports in the NY Times that according to a 2008 survey only 7.4 million out of the 133 million blogs the company tracks had been updated in the past 120 days meaning that "95 percent of blogs being essentially abandoned, left to lie fallow on the Web, where they become public remnants of a dream — or at least an ambition — unfulfilled."

A teljes cikk itt olvasható: http://www.nytimes.com/2009/06/07/fashion/07blogs.html

Ezek szerint amúgy olyan 7-10 millió aktív blog lehet az interneten, amiből 50-100 ezer generálja a forgalom nagy részét, a többit leginkább csak az írója olvassa.

A félbehagyásnak több oka lehet, sokan elvesztik a kezdeti lelkesedést, mások nem találnak elég időt a dologhoz, végül vannak, akik szándékosan döntenek a félbehagyás mellett (például, mert zaklatni kezdik őket, vagy utóbb rossz ötletnek találják az egészet).

Azt hiszem, ha én valamikor abba fogom hagyni a blogolást, annak alapvetően az időhiány lesz az oka. Elég sokat köszönhetek a blog írásnak.

Ma olvasom az index címlapján, hogy a Jobbik a második politikai erő és könnyen lehet, hogy beelőzi az MSZP-t is az EP választásokon - a Véleménybank szerint. Rögvest elolvastam az egész cikket (update: időközben a cikket levették, de itt elérhető), amiből nagyjából az derült ki, hogy a Véleménybank "véleménykutató szervezet" szerint "A Jobbikra a polgárok 19,4, az MSZP-re pedig csak 18,9 százaléka szavazna az EP-választáson". De az izgalom csak ez után jött a cikkben:

"Márpedig számos közvélemény-kutatás azt mutatja: az EP-választáson a Jobbik ráverhet a szocialistákra. Erre jutott például a Véleménybank Alapítvány is. A választási preferenciát internetes szavazással feltérképező velemenybank.com úgy találta, hogy – folyamatos voksolás mellett – a Fideszt a mintegy 1900 véleménynyilvánító 47,7 százaléka ikszelné be a szavazólapon. A nagy ellenzéki pártot pedig egyből a Jobbik követi: e formációra a klikkelők 19,4 százaléka adná le voksát."

Végigolvasva a cikket kihámozható a lényeg: létezik egy Véleménybank nevű weboldal, ahová be lehet regisztrálni és utána szavazni különböző témákban. Az oldalnak 7 ezer tagja van, ők szavazhatnak az egyes kérdésekben. A cikkben elemzett szavazás kérdése egyébként így hangzik: "Ha most lenne az Európai Parlamenti választás Ön kire szavazna?" (szavazható 2009 április 27 és október 25 között). (Jelen poszt megírása idején egyébként már más volt az állás, mint az index írásában). 

Az eredmények tehát egy internetes szavazás eredményei, amik hellyel-közzel összemosódnak közvélemény-kutatási eredményekkel. Tisztázzuk tehát az internetes szavazás és online kutatás közötti különbségeket. Az internetes szavazáson bárki részt vehet (itt regisztráció ellenében), nem ellenőrzik a személyazonosságát, emiatt egy ember akár többször is véleményt nyilváníthat (nézzük meg mi lesz az indexes címlapra kerülés eredménye). Az online kutatás egy ugyanilyen zárt rendszerben meghívásos alapon folyna, ahol egy ember csak egyszer vehet részt és a meghívottak körét meghatározott szempontok alapján állítanák össze (például ebben az esetben odafigyelve arra, hogy a választókorú népesség összetételét kövessék) - tehát nem bárki nyílváníthatna véleményt. Mindebből az következik, hogy egy ilyen szavazásból messzemenő következtetéseket nem szabad(na) levonni, ez nem tükrözi a magyar internetezők véleményét, a magyar választópolgárokét meg pláne nem (akiknek körülbelül a fele egyáltalán nem internetezik), csupán a Véleménybank felhasználóinak összetételére utal (de közülük is csak azokét, akik szavaztak).

Ahogy említettem már korábban (lásd választáskutatás tag), a sikeres online választáskutatáshoz nagyon körültekintően, megfelelő módszertani alapossággal kell eljárni és egy ilyen alacsony penetrációjú országban, mint hazánk, még így sem várhatóak feltétlenül megbízható eredmények.

Egyébként a Szondában több hete folyik az EP választás kapcsán egy pilot, ahol online és hagyományos módon is kutatással mérjük a választáson való részvételt és a szavazási preferenciákat. Ezek az eredmények egyelőre nem publikusak, de szemben a Véleménybank kérdésével, nálunk minden politikai erő szerepel a listán, amelyik indul a választáson.

Tegnap sikeresen előadtam a jubileumi, 10-ik Internethajón. Három éve visszajáró előadó vagyok, korábban az évente, így most is megjelenő Kék Notesz szerkesztése okán vettem részt, amit az előző munkahelyemen készítettünk, most pedig először Szonda Ipsos színekben. Azt hiszem az elmúlt három évben ez volt a legsikeresebb Internethajó, sokan voltak, nagy volt az érdeklődés, és fontos a téma, amit kiválasztottak, a digitális közmű kérdése.

Mi is ezzel a témával foglalkoztunk, az online vállalati panelen készítettünk egy felmérést a vállalatvezetők és első-, második szintű döntéshozók körében. A sajtóhírt több helyen is átvették, illetve a helyszínről tudósítók is izgalmasnak találták az eredményeket.

A kutatásunk szerint magyarországi cégek négyötöde szerint fontos, hogy a digitális közmű a következő néhány évben elérje a kistelepüléseket. A 661 vállalatvezető és vállalati döntéshozó online megkérdezésével 2009. április végén folyó kutatás szerint az internet ma már ugyanúgy közműnek számít, mint az áram, a gáz, a telefon vagy az ivóvíz szolgáltatás. A kutatásban részt vett cégek egytizede számára pedig az internet megléte kritikus fontosságú, ha nem működik a világháló, akkor a nem tudják biztosítani a saját működésüket, leáll a termelés.

Jelenleg hazánkban megközelítőleg 2300 olyan kis és közepes méretű település van (ez a lakosság nagyjából 30%-át érinti), amelyet korlátozottan vagy egyáltalán nem ér el a nagy sebességű internetet biztosító optikai hálózat. Az ezeknek a településeknek az internetes hálózatra kötését célzó digitális közmű program fogadtatása a cégvezetők és céges döntéshozók körében széleskörű támogatást élvez. Közel 90%-uk szerint néhány éven belül meg kell valósítani a programot, aminek kivitelezése elsősorban állami (48%-uk szerint), európai uniós (12,4%-uk szerint) vagy önkormányzati (10,7%-uk szerint) feladat, de közel egynegyedük szerint elsősorban a cégeknek kellene oroszlánrészt vállalni az új közmű kiépítésében.

A minden településen elérhető gyors, szélessávú internet ötlete különösen a mikrovállalkozások körében élvez magas támogatást. Ezeknek a cégeknek több mint egyötöde nagyon valószínűnek tartja, hogy elgondolkodna a telephelye áthelyezésén vagy új telephely indításán, ha az internet elérhető volna a ma még nem behuzalozott településeken, egyhatoduk remél piacbővülést a lépéstől, és minden tizedik távmunkások foglalkoztatását is elképzelhetőnek tartja az újonnan internetre csatlakozott településekről.

A cégek szerint az internet közepes hatással bír a saját versenyképességükre és növekedésükre, de az ország számára ennél erősebb hatással van és a kereslet mértékét is befolyásolja. A cégek életében az elmúlt években gyökeresen átalakította az információszerzést, a banki- és pénzügyeket, valamint a kapcsolattartást és külső kommunikációt.

Az előadás PPT-je hamarosan elérhető lesz az Internethajó oldalán.

A konferencia persze nem csak az online választáskutatással foglalkozott (bár Krosnick előadásán túl kerekasztal beszélgetésre is sor került a témában és az igazodási pontnak számító YouGov képviselőjének előadása is elhangzott), hanem további fontos módszertani kérdések is terítékre kerültek. Ezek közül az egyik legfontosabb a netnográfia (internetes néprajz) volt, amely a webkettő előretörésével lett egyre hangsúlyosabb: ahogy nő a közösségi tartalom a weben, úgy válik lehetővé, hogy ne kérdőívekben kérdezzék az embereket, hanem azt elemezzék, amit azok maguktól is közzétesznek (blog bejegyzéseket, mikroblog megjegyzéseket, státuszüzeneteket, fórum megszólalásokat, fotókat és videókat). Soha korábban nem volt a (piac)kutatás abban a helyzetben, hogy dúskáljon az elemezhető matériában, amit a célcsoport maga, kérdés és felszólítás nélkül (feltehetően teljesen őszintén) tett közzé.

A gond „csupán” az, hogy a netnográfia szinte feloldhatatlan konfliktusokat rejt adatvédelmi, személyiségi jogi, szerzői jogi, szellemi tulajdonjogi, kutatásetikai, biztonsági szempontból. Ahogy az online adatgyűjtésről a második napon folyó intenzív kerekasztal beszélgetésen elhangzott, egyáltalán nem biztos, hogy a weben fent lévő webkettes anyagok, felhasználói bejegyzések szabadon letölthetők, tárolhatók, és elemezhetők. Ugyanis be kell tartani a törvényeket, a szolgáltatók előírásait, a kutatói testületek kutatásetikai előírásait és tiszteletben kell tartani az egyszerű felhasználókat is. Bár a piackutatókat jellemzően nem érdeklik az egyéni szintű adatok, mivel aggregált eredményeket várnak, még ebben az esetben is kizárhatják a júzerek, hogy felhasználják az anyagaikat.

Persze ez végső soron nem csupán online probléma, a hagyományos kutatásoknál is oda kell erre figyelni. Amiért mégis most lett égetően fontos a kérdés, hogy az internet miatt sokkal nagyobb lehetőség nyílt a nem-reaktív kutatásokra, ahol a „válaszadók” nem aktívak, mert nem kérdezik, hanem megfigyelik őket – ez a netnográfia, a netrajz lényege. A mostani szabályozások azonban egyre inkább ellehetetlenítik a piackutatást – ahogy egy kerekasztal résztvevő fogalmazott, túl kicsi az ipar ahhoz, hogy figyelembe vegyék a sajátosságait, emiatt nem ismerik (f)el a (piac)kutatás fontosságát. De, ha belegondolunk, ez nem csak piackutatási probléma – tucatjával születnek az akadémiai szférában az elemzések (pl. szakdolgozatok, doktori értekezések), amelyek praktikus megfontolásból a neten „szabadon” fellelhető anyagokból dolgoznak, miközben az oktatási szférában nem foglalkoznak érdemben a kapcsolódó jogi és kutatásetikai kérdésekkel.

Mit lehet kezdeni az online panelek önkéntesség miatti torzító hatásával? Krosnick egy igen drága, de szerinte üdvözítő megoldást vázolt fel: a véletlen mintavételen alapuló hibrid panelt kell építeni. Krosnick és csapata készített is egy véletlen mintavételen alapuló panelt, hibrid módszerrel: hagyományosan keresték meg a résztvevőket, és akinek nem volt otthon számítógépe és/vagy internet hozzáférése, annak biztosítottak laptopot, internetet, továbbá mindenkinek fizettek a kérdőívek kitöltéséért 10$-t. Ezzel a módszerrel sokkal gyorsabb és pontosabb eredményeket kaptak, mint egy csak telefonos, vagy csak online kutatásban. A dolog egyetlen szépséghibája az igen borsos ára.

Krosnickon kívül több előadás is foglalkozott az offline épített hibrid panelekkel és az azokon folyó kutatásokkal, Mirta Galesic (Max Planck Intézet, Berlin) szerint például a valószínűségi panelen hatszor annyiba került ugyanaz a felmérés, mint az önkéntes online panelen. Miquelle Marchand (CentERdata, Hollandia) szerint pedig hihetetlen erőfeszítéseket igényel offline módszerekkel felépíteni egy online panelt, a LISS paneljük felépítése során 15(!) alkalommal keresték meg a kiinduló minta tagjait, arra kérve őket, hogy lépjenek be a panelba, végül 62%-uk vállalta a tagságot (ez esetben is gépet és internetet adtak az offline tagoknak).

Mindebből az következik, hogy ilyen paneleket csak olyan piacokon lehet építeni, ami képes megfizetni az ezek felállításához szükséges prémium árat, valamint, ahol a penetrációs szint kellően magas ahhoz, hogy ne kelljen igen sokaknak gépet és internet is biztosítani a kutatóintézet költségein. Érzésem szerint ez a penetrációs szint valahol 60% felett kezdődhet, Magyarország tehát még igencsak messze van tőle.
 

A GOR konfiról a beszámolót az online választáskutatással kezdeném, ugyanis a megnyitó előadást tartó prof. Jon A. Krosnick (Stanford Egyetem) is ezzel a kérdéssel foglalkozott a leghangsúlyosabban. Ezek szerint az USA-ban napjainkra már az online választáskutatások a leggyakoribbak, még ha ezekkel ritkábban is lehet találkozni, mert nem publikusak (politikai/politikusi megrendelésre készülnek) és a média saját mérései rendszerint még telefonon készülnek (nem bíznak az online eredmények megbízhatóságában). A professzor beszámolója szerint pedig az online választási felmérések bizonyos esetekben jobban teljesítenek, mint a telefonos felmérések. Például a telefonos operátornak (kérdezőbiztosnak) kb. a válaszadók 70%-a mondta, hogy részt vett a legutóbbi szavazáson, míg online (önkitöltős), tehát ebből a szempontból nézve titkos csatornán csak kb. 55% mondta ugyanezt. Ez fontos és szignifikáns különbség, ami arra mutat rá, hogy bizonyos politikai kérdéseknél a pozitív benyomáskeltés miatt a telefonos módszer esetében torzulásokat jelentkezhetnek a válaszokban.

Ugyanakkor persze az online módszernek is vannak hátulütői, a professzor az egyik ilyen hátránynak a paneles minták pontatlanságát jelölte meg. Saját mérései szerint több amerikai internetes cég politikai és egyéb mérését megnézve a felmérések pontossága összesítve 88%-a volt a telefonos cégekének. Mindent összevetve a panel minták kevésbé pontosak, mint a valószínűségi minták.

Mindezek ellenére a professzor szerint a jövő az online mintáké, a telefonos kutatások (minden sajnálatára ellenére) vissza fognak szorulni a politikai kutatásokban, mivel az online felmérések gyorsabbak és költséghatékonyabbak. Ráadásul hiába megbízhatóbbak a valószínűségi minták (amik véletlen mintavétellel készülnek), ha a válaszmegtagadás egyre magasabb előfordulása miatt a telefonos kutatások mintái sem tökéletesek. Innen nézve kellően magas internet penetráció mellett egy online paneles minta (amit ő önkéntes /voluntary/ mintának nevezett) nagyban hasonlítani kezd a telefonos mintára. Hiszen utóbbi kutatási módszernél is érzékelhető az önkéntesség hatása: az vesz részt a kutatásban, aki nem utasítja el a részvételt, és sajnos ez az arány egyre alacsonyabb.
 

2009 április 6-8 között rendezték meg Bécsben a General Online Research konferenciát, amely a német anyanyelvűek számára Az Online Kutatással foglalkozó konferencia. A leánykori nevén German Online Research (GOR) konferencia mára a közelebbi régión (így például Magyarország mellett Lengyelország, Csehország, Szlovénia stb.) túl szórványosan az online kutatás terén leginkább élenjáró skandináv országokat és az USA kutatóit is vonzza, de elsősorban a német kutatás színe-javát vonultatja fel. Az idei konferencián sem volt ez másképpen, a több mint kétszáz résztvevő körülbelül négyötöde Németországból, vagy a helyszínként szolgáló Ausztriából érkezett.
Az első napon workshopok, szemináriumok folytak a patinás Bécsi Egyetemen, ahol idén rendezték az eseményt. Maga a szűken vett konferencia szakmai kiállítással és állandó poszterszekcióval 7-8-án folyt. A két napba besűrített program igencsak igénybe vette a hallgatóságot, az adott napi reggeli plenáris előadás után ugyanis párhuzamosan öt-hat szekcióban folytak a kerekasztal beszélgetések, előadások. Így utólag visszanézve ezzel kapcsolatos az első kritikai észrevétel: bizony a kevesebb több lett volna – vagy a konferenciát kellett volna egy nappal megtoldani, vagy pedig az elfogadott előadások számát csökkenteni (ez valószínűleg azok színvonalát is emelte volna). Mindkét esetben jobban járt volna a hallgatóság.

A másik – kevésbé kritikai megjegyzés – az esemény akadémiai jellege: bár az online kutatás meglehetősen forró téma a piackutatásban szerte a világon, mégis azt mondhatjuk, hogy az előadások többsége inkább szűk értelemben véve tudományos jellegű volt és az előadók nagy része is az oktatási szektorból jött. Ez különösen a korábbi évek gyakorlatát tekintve változás, ahol a piac már érzékelhető mennyiségben és minőségben képviselte magát – igaz most is hallhattunk 1-1 előadást például a GfK vagy a TNS előadóitól, de jó lett volna az alkalmazott online kutatást nagyobb súlyban képviseltetve látni.

Könnyen ki lehet számolni, hogyha párhuzamosan öt-hat szekcióban folyt munka, és az egy órás szekciókban rendszerint három téma bemutatására került sor, akkor a két napon kb. 120 előadás/ kerekasztal beszélgetés hangzott el, amikből egy-egy szorgalmasabb résztvevő nagyjából húszat tudott érdemben végighallgatni. Innen nézve tehát minden, a konferenciáról készülő beszámoló csak egy szűk szeletét képes láttatni a nagy egésznek és igencsak szubjektív – mindez igaz erre a beszámolóra is.
Persze még húsz előadásról is megterhelő beszámolni, ráadásul unalmas is, így itt most csak néhány számomra fontos előadásról és benyomásról adnék számot. Ezek a számomra érdekes dolgok: önkéntes vs. valószínűségi minta, offline épített online panel, webkettő és netnográfia, végül az online választáskutatás gyors előretörése. (Részletek a további bejegyzésekben.)

Végezetül, amiért most írok a konferenciáról (és nem korábban, frissiben tettem meg), hogy a szervezők április 30-ra, tehát most csütörtökre ígérték, hogy hozzáférhetővé válnak az előadások PPT-i (eddig csak az absztraktokat lehetett elérni). A konferencia weboldala itt található.

Ígértem, hogy vissza fogunk még térni az online választáskutatás témájára...

Tegnap a HírTV Negyedik című műsorának voltam a vendége, ahol éppen ez volt a téma. Beszélgetőpartnerem Bozsonyi Károly, a Forsense fejlesztési igazgatója volt, a riporter pedig Ókovács Szilveszter. A műsort ismétlik szombaton 23.30-tól, de teljes egészében elérhető online is itt: http://www.hirtv.hu/?tPath=/view/videoview&videoview_id=7968

Ezt olvasom a Computerworld mai hírlevelében kiküldött cikkben:

„Ellentmondásos képet mutat - a felmérések szerint legalábbis - a hazai internet-felhasználó társadalom. A VMR-kutatás 2008. I. féléves adatai azt mutatják, hogy itthon az internetezőket leginkább érdeklő témák (a hetente legalább egyszer netező, 14-69 év közötti lakosság körében) a filmek, a számítástechnika és a tudomány. Az erotika nincs benne az első tízben. Egész más képet kapunk a gemius/Ipsos Audience ugyanabban az időszakban végzett felméréséből. Eszerint a felnőtt tartalmú oldalak tavaly júniusban 1,1 millió belföldi látogatót vonzottak, azaz majdnem minden harmadik internetező keresett fel felnőtt tartalmú oldalt, és ott átlagosan 80 percet töltött el.”

Mi lehet az ellentmondás mögött?

- a felhasználót leginkább érdeklő témák és a látogatott oldalak közé nem tehető automatikusan egyenlőségjel. Még egy olyan júzer, aki rendszeresen látogat erotikus oldalakat és sok időt tölt ott el, sem feltétlenül biztos, hogy ez iránt érdeklődik a leginkább.

- az érdeklődést nem csak percben lehet mérni. Az, hogy valaki 20 percet tölt valamivel, és 30 percet valami mással, nem jelenti feltétlenül azt, hogy a második dolog jobban is érdekli, bár kétségtelen, hogy az emberek többsége így gondolja. (Én például napi két órát tömegközlekedek, és kb. másfél órát töltök evéssel, vajon melyiket szerethetem jobban?)

- végül, kézenfekvő, hogy az emberek saját viselkedésükkel kapcsolatos meglátásai sokszor torzítanak, jelentősen alá- vagy felülbecsülve a dolgokat annak megfelelően például, hogy mi a társadalmi elvárás, kivel közlik a dolgot stb. Nyilván egy kérdőívben lehet szépíteni a dolgokon, a mérőműszer viszont a tényleges használatot méri. Az emberek nem szívesen mondják azt, hogy a neten a felnőtt tartalmak számukra a legfontosabbak.

A lényeges kérdés az, hogy milyen következtetéseket vonunk le az adatokból. Mondhatjuk azt is, hogy a netezők kb. két-harmadát nem érdeklik a pornó oldalak ("csak" 1,1 milliót), vagy hogy a júzerek kb. egyharmadának az életében az online erotika egy mozifilmhez hasonló súlyt képvisel (80 perc). A kontextus nagyon sokat számít.

A napokban jelent meg az ingyen is letölthető több mint 400 oldalas GITR (The Global Information Technology Report 2008-2009 - Mobility in a Networked World). Az évek óta rendszeresen publikált jelentés közel azonos módszertannal sorolja be a világ országait IT teljesítményük alapján, több mutató feldolgozásával.

Én most nem merülnék el a részletekben. Szerencsére két cikk is napvilágot látott a jelentésről magyar nyelven. Akik szeretik azt olvasni, hogy feltörekvőben vagyunk (és a jelentés módszertanára is kíváncsiak) azok ezt olvassák, akik szerint minden egyre rosszabbul megy, azok ezt az interpretációt nézegessék.

Akinek nagyon sok ideje van, vagy különösen fontos számára a saját vélemény megalkotása, az rágja át magát a 400 oldalon és kérjük írja meg saját meglátásait kommentben. Előre is köszönöm az olvasók nevében is.

Hosszas munka után tegnap publikálta az ISO új, a panelekkel és ezen belül kiemelten az online panelekkel foglalkozó szabványát (ISO 26362:2009). A 13 oldalas dokumentáció 80 frankért megvásárolható itt.

A dokumentáció irányelveket és definíciókat tartalmaz a panel kutatással kapcsolatban, olyan területeket lefedve, mint a toborzás, paneltagok validálása és a panelek mérete és egyéb jellemzői. Egyébként nem ez az első minőséggel foglalkozó anyag a területen, az ausztrálok nemrégiben fogadtak el egy iparági szabályozást és hasonló készül az USA-ban is.

Tavaly Dublinban publikálta az ESOMAR 26 pontos kis kátéját, amely az online kutatások és panelek minőségével kapcsolatban fogalmaz meg olyan kérdéseket, amelyekkel nem árt tisztában lenni az ügyfeleknek az adott piackutató cégek gyakorlatát illetően.

A héten amúgy mi is kiemelten kezdtünk el foglalkozni házon belül a panelekkel és online kutatásokkal kapcsolatos minőségi elvek még alaposabb kidolgozásával, úgyhogy nagy segítség lesz ez az ISO anyag.

Néhány hete csatlakoztam a LinkedIn szakmai közösségi oldalon az Online MR csoporthoz, ahol rendszeresen folynak beszélgetések különböző izgalmas témákban. A hétvégén Steven Goldberg, az INET Int. Inc. tulajdonosa a mobiltelefonos kutatásokról kérdezte a csoport tagjait (hogyan kivitelezhető, miért jobb, mint az online kérdezés, stb.)

Az elmúlt fél évben, amióta a Szondában dolgozok, többször belefutottunk mi is a mobil (internet) penetrációt látva abba a kérdésbe, hogy mikor lesz majd érdemes felvenni a kínálatba a mobil kérdezést és milyen formában.

Röviden összefoglalva, jelenleg négy technológiai alapon lehet kérdezést csinálni mobiltelefonon:

0. hang alapon: felhívjuk a kérdezetett és lekérdezzük a kérdőívet. Ez klasszikus, hagyományos telefonos kutatás, ami a témánk szempontjából most nem érdekes, amiért mégis kiemelem, hogy rendszerint a nagy technológiai fejlettség közepette hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, hogy mobilon nem csak text alapon lehet kérdezni.

1. SMS alapon: a megkeresésbe előzetesen beleegyezett embereknek SMS-eket küldünk ki, amire szintén SMS-ben válaszolnak.

2. WAP: a kérdezettek egy WAP oldalra látogatnak el és ott töltik ki a kérdőívet.

3. 3G mobil net: a kérdezettek mobil interneten keresztül válaszolnak a kérdőívekre mobiltelefonjuk segítségével.

Ahhoz, hogy a dolog igazi működőképességéről képet kaphassunk, mindenféleképpen érdemes lehet pilot-ot futtatni, de néhány dolog már előre is tudható - amivel akár a pilot is megspórolható egy ideig. Például tudni lehet, hogy abban az esetben, ha komolyan ki akar valaki építeni egy mobil kérdezési rendszert, annak jelentős induló költségei lehetnek, pl. mobiltelefonos panelt kell építeni és rendes technikai háttéret kell beüzemelni, ami automatizáltan kiküldi és összegyűjti a válaszokat. A mobilos kutatás nagy rákfenéje, hogy nagyon sokféle mobiltelefon van és nem mindegyiken azonosonak a hozzáférési lehetőségek, pl. nem ugyanúgy jelennek meg a kérdőívek (nem úgy mint a PC esetében, ahol azért bízhatunk abban, hogy a böngészők jól megjelenítik a kérdőívünket - persze itt is akadnak másfajta technikai nehézségek, de nem akkorák a mobilos kutatáséhoz képest). Bár ebben egy mobiltelefonos fejlesztésekkel foglalkozó cég (pláne egy mobil szolgáltató, mint partner) biztosan segíteni tud, a kliens oldali sokszínűséget és a felhasználók különböző szintű felkészültségét így is menedzselni kell a sikerhez.

Ami az egyes megoldásokat illeti, itt is felmerülnek aggályok. Az SMS-nél például minden kérdés és minden válasz egy-egy SMS, ami pénzbe kerül. A válaszadó költését kompenzálni kell (a szokásos ajándékokon felül), emiatt ez az ingyenes online kutatásokhoz képest eleve magas induló költségeket feltételez, amit csak a gyorsasága tudhat ellensúlyozni, ha megfizetik. Emiatt a nagyon sok kérdéses kutatások kivitelezhetetlenné válnak, arról nem is beszélve, hogy a szokásos összetett kérdések egyszerű kérdésként való megfogalmazása és 160 karakter hosszúságúra kódolása nem kis művészet.

Technikai értelemben látszólag a WAP a tökéletes megoldás: eléggé elterjedt, szabványos, viszonylag olcsó. A gond az, hogy bár szinte minden mai telefon WAP-képes, ahhoz képest nagyon kevés előfizetőnek van a készülékén a WAP kapcsolat beállítva, kevesen tudják használni (rendelkeznek tapasztalatokkal), és keveseknek van olyan WAP előfizetése, ami átalánydíjas. Először képezni kellene a válaszadókat, beállítani a telefonjukat, kifizetni a WAP előfizetésüket, ha eddig nem volt - és utána lehetne kérdezni. Ez pedig így nem igazán tűnik egyszerűnek, főleg egy online válaszadói panelhez képest.

Végül a mobil interneten elérhető kérdőívekkel (GPRS, EDGE, HSDPA) az a gond, hogy idehaza a mai mobil internet előfizetések töredéke kötődik mobil készülékekhez (kevesen interneteznek mobilon), azokon is eléggé eltérő a képernyőméret és más-más szoftvereken jelenik meg az internet (pl. IE4-től felfelé, Safari, Opera stb.). Ez a helyzet nagyjából igaz a fejlettebb országokra is, bár egyes célcsoportokban azért már ma is kivitelezhető lenne egy mobilos panel felépítése, kérdés, hogy lenne-e annyi kutatás, ami fedezi a fenntartását.

Zárásként egy nem technikai ellenérv a mobil paneles kutatások iránti igény kérdése: azon ügyfeleknek, akiknek reprezentatív kutatásra van szükségük, azoknak egy mobil panel sem feltétlenül tökéletes megoldás, bár a mobiltelefon penetráció elég magas idehaza, de mégsincs mindenkinek mobilja Magyarországon (kb. 80%-nak van, igaz az elsődleges cálcsoportnak számító 18-59, ESOMAR A, B, C-ben szinte biztosan közel 100%-nak lehet mobilja).

Mindezen aggályok ellenére biztos vagyok benne, hogy amennyiben a mobil internet használata ugrásszerűen megnő a hazai telefonosok körében, érdemes lesz mobilon is kérdezni idehaza, bár nem fogja tudni kiszorítani az online kérdezést (mint ahogy az online kérdezés sem szünteti meg a telefonos kutatások iránti igényt, és a telefon sem tüntette el egykoron a személyes kérdezést).

A Researchlive twitter bejegyzéséből kiindulva sikerült a Research 2009: The Annual Conference címmel meghirdetett angol konferencia oldalán landolnom és, ha már így jártam, körbe is néztem. Első benyomás innen, hogy összegyűlnek az iparág nagyjai a válság és a piackutatás témájának n+1-edik megbeszélésére. Második benyomás: formabontó, izgalmas, pörgős előadások, workshopok is várhatók, pl. ifjú titánoknak kell 20 diában, egyenként maximum 20 másodpercben elmondani nagyívű elképzeléseiket "When I run the MR industry" címmel. Egy másik szekcióban összesen 1 diát lehet felhasználni és max. 5 percet beszélni eredeti ötletekről ("Ideas Rush"). Jött is egy címjavaslat a Twitteren: Forget neuroscience - look in the f***in' garage. Hát, eléggé figyelemfelkeltő. Végül a Research X-Factor egy élő csatát ígér három, a döntőbe jutott cég között, amelyek a BSkyB, Vodafone és eBay képviselte zsűri előtt kell, hogy bizonyítsák rátermettségüket erre a bizonyos X-Factor kutatásra.

A részletetes programot megnézve (PDF-ben itt), úgy tűnik, hogy az online kutatás egy, a témának szentelt szekciót leszámítva nem igazán hangsúlyos a konferencián, bár a közösségi hálózatok, az állampolgári zsurnalizmus vagy a behavioural targeting szegről-végről akár az online kutatáshoz igen közelálló területeknek is tekinthetők. Az online szekcióban a címek alapján nem nagyon lehet megmondani, hogy mit állítanak be tutinak az előadók: beszélni fognak a real-time globális kutatásokról, a hírcsinálásról és a "különbségek" megértéséről.

Mindössze egyetlen dolog árulkodik igazán arról, hogy az online kutatás mennyire feltörőben van: a rendezvény egyetlen aranyfokozatú támogatója a Research Now online kutatócég (adatfelvétel- és panelspecialista), ezüst-fokozatú nincs és a kettő bronz-fokozatú szponzorából egy szintén online cég (e-Rewards) a másik az SPSS.

A konferencia amúgy március 24-25-én kerül megrendezésre Londonban.

Találtam egy listát a jelenleg piackutató körökben használatos survey szoftverekről. Ki tudja, lehet, hogy valamikor még jól jöhet, úgyhogy ide is bemásolom. (Mi amúgy jelenleg egyedi fejlesztésű szoftvert használunk, ami a mi igényeinknek megfelelően igazítható, fejleszthető). A lista: 

• Apian 
• CfMC Survent 
• ConfirmIt 
• eSurveysPro 
• EZSurvey 
• Global Market Insite (GMI) 
• Inquisite 
• InsightExpress 
• Nebu 
• Perseus 
• Qualtrics 
• QuestionPro 
• Raosoft 
• SAS 
• Sawtooth Software 
• Snap 
• SPSS 
• StatPac 
• SurveyGizmo 
• SurveyMonkey 
• SurveyWriter 
• Vision Critical 
• Vovici 
• Voxco 
• WebSurveyor 
• Zoomerang/Ztelligence

A World Advertising Research Center (WARC) március 4-5 között rendezte (ezekben a percekben még megy, tehát mondhatni rendezi) az online kutatásokkal foglalkozó konferenciáját Londonban, a Waldorf Hiltonban, ahol az 1095 fontot befizető résztvevők az online piackutatás jelenlegi trendjeivel ismerkedhetnek meg. A témák között voltak a webkettő használatának globális trendjei, a hibrid kutatások és a kutatási panelek aktuális kérdései.

Rövid beszámoló az eseményről John Griffiths tollából a WARC oldalán olvasható.

Mint olyan piackutató, aki a tudomány felől érkezett, kicsit talán érzékenyebb a szemem a tudományos konferenciákra. Első pillantásra ilyennek ígérkezik a General Online Research is(amit idén április 6-8 között rendeznek Bécsben), a programot megnézve azonban kifejezetten gyakorlatias előadások lesznek, sőt, az online adatfelvétellel pedig igencsak hangsúlyosan foglalkozik a rendezvény. A GOR egyébként alapvetően német gyökerekkel bír, részben ez indokolja a helyszínválasztást is (lehetőleg legyen közel Németországhoz).

Az oldalon már elérhető a program és az egyes szekciók előadásainak címe, absztraktja. Az első napon önálló workshopon lesz szó például a mobile survey-kről, a szabad szoftverek segítségével folyó webes adatgyűjtésről, az Eye Tracking-ről, az online survey-kről (több workshopon is: Mastering online surveys, Online surveys in practice: Pitfalls and Factors of Success) és az online kísérletekről.

A második naptól előadások lesznek, ezek közül számomra az interneten folyó adatgyűjtéssel foglalkozó szekciók tűnnek a legizgalmasabbnak (S1, S2, S3, S4 - itt lesz például előadás a YouGov online választási előrejelzéséről, S5, S6, S7 - ebben lesz szó az online fókuszcsoportokról és a hibrid kutatásokról, az S8-at nem találtam a programban, S9 - itt beszélnek a flash alapú kérdőív kérdésekről, S10 - ebben a szekcióban téma a Twitter és újra a hibrid, S11, S12, S13, S14),

Ugyancsak izgalmasak a mobilos adatgyűjtésre fókuszáló szekciók (S1, S2, S3).

Jól látható tehát, hogy elég meghatározó részt hasít ki a GOR programjából az online és mobilos adatgyűjtés. Sajnos néhány esetben ezek a szekciók egymással párhuzamosan futnak, bár nem igazán lehetett volna másképpen megoldani a szervezést, mivel olyan sok előadásról van szó. 

----------------------------------------------------------------------------

Off: elnézést a hosszú hallgatásért, két hete szabin voltam, külföldön a COST298 meetingjén (egy kis tavasz Sevillában), utána pedig próbáltam utolérni magam, amíg ki nem dőltem (mellékhatása a visszaérkezésnek a tavaszból a télbe), így múlt héten becsúszott életem első táppénzes betegszabadsága is. Mára sikerült annyira előrehaladni a to do listában, hogy egy kis blogolásra is jutott idő. A tanulság mindenesetre, hogy a blogolást be kell illesztenem a heti rutinba és nem akkorra hagyni, amikor amúgy jut rá idő.

Van, aki szereti, van, aki nem érti, és van, aki nem ismeri a Twittert, a mikrobolog szolgáltatást, ahol 140 karakterben lehet leírni, hogy mit csinálunk éppen. A megszólalások a "mit reggeliztem ma" típusú megjegyzésektől (bejegyzésnek azért mégsem hívnám ezeket) az önfényezésen át a komoly céges megjelenésig terjednek (jelen sorok szerzője is használja a Twittert). A Twitter kétségtelenül igen népszerű, sokat cikkeznek róla. Az újabb felhajtás az oldal körül, hogy üzleti modellt találjanak ki neki - stílusosan közösségi alapon, vagyis bárki előjöhetett jó ötlettel, hogy a népszerű szolgáltatásból hogyan lehetne pénzt csinálni (Create Twitter's Revenue Model). Ettől persze még nem írnék a dologról, de a nyertes javaslat a gyors online kutatások kivitelezése a Twitteren szervezett opt-in (belépést igénylő) panel segítségével. Tehát a Twitter az arra jelentkezőknek (panel tagjainak) küldene ki rövid, gyors kérdéseket és a kapott válaszokat elemezhetnék az ügyfelek. Részletek itt.

Az ötlet első blikkre viszi a pálmát: a cégek hajlandóak fizetni azért, hogy kutatásokat végezhessenek, a Twitter a leggyorsabb kommunikációs felület jelenleg a weben, és ráadásul rengetegen használják. Látszólag minden együtt van. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Minden azon áll vagy bukik, hogy kik érhetőek el a Twitteren erre a célra és hogyan (az a bizonyos sokat hangoztatott reprezentativitás is ide tartozik). Például hajlandóak lennének-e a júzerek belépni ilyen panelbe és, hogy vajon, akik belépnének azok közül a válaszadók az adott cég hűséges táborából kerülnének-e ki, vagy esetleg heves ellenzői közül. Kritikus kérdés tehát, hogy hogyan, milyen sikerrel folyik a toborzás?

Az is lényeges pont, hogy kik azok akiket egyáltalán el lehet érni a Twitteren (alapsokaság), érzésem szerint ugyanis (Magyarországon biztos, bár ez nem márvadó) kis túlzással egy újdonságokra nyitott, geek, és kommunikációs kényszerben szenvedő réteg használja leginkább a Twittert. Tehát még az internetezők között is egy jól(?) körülhatárolható rétegről van szó (hagyományos szocio-demográfiai mutatók alapján ezt azért nem nevezném pontosan körülhatárolható és szegmentálható rétegnek). Vajon miért érné meg a cégeknek, hogy a Twitter júzereket kérdezzék meg a hagyományos vagy paneles online kutatások helyett? És, ha megkérdezik őket, kik fognak válaszolni, kiket fognak képviselni, kikre vonatkoznak majd az eredmények, hogyan szabad azokat értelmezni? Olyan kérdések, amikre pontosan kell tudni válaszolni, hogy a cégeket a platformra lehessen csábítani.

További érzékeny pont lehet a válaszokból könnyen elemezhető adatok előállítása és azok elemzése, ezekhez szakértelemre és megfelelő célszoftverekre van szükség, nem elég kirakni a kérdéseket, megfelelően kell menedzselni a válaszok összegyűjtését, azokat szükség esetén kódolni kell, tisztítani kell, adatfile-t kell belőlük készíteni és azon statisztikákat futtatni és valahogyan megjeleníteni. Mindezt úgy, hogy az egyszeri megrendelőnek ne kelljen informatikusnak vagy webdizájnernek lennie, hogy eligazodjon a dologban.

Az ötlet kidolgozói szerint szegmentálni lehetne a júzereket felvett demográfiai adataik, kommunikációs szokásaik (pl. aktivitás), feliratkozásaik alapján (pl. Obama-t követők stb.) és a követőik száma alapján is. Ez így fancy és a cégeknek még kellhet is, de igen könnyen olyan adatvédelmi és privacy problémákat vethet fel, ami távoltartja a potenciális válaszadókat.

Nem ragozom, a lényeg, hogy az ötlet kivitelezéséhez sok szakértelem és fejlesztés, tehát először befektetésként az egyébként célként elérni vagyott pénz kell és még ebben az esetben sem garantált a siker, mivel rengeteg olyan szakmai (elsősorban piackutatói) kérdés van, amire jó válaszokat kell adni, hogy jöjjenek a júzerek, sorban álljanak az ügyfelek és dőljön a lé.

Persze ezeket a buktatókat az ötlet felvetői is tudják, a belinkelt oldalon a 12-ik slide nagyjából ugyanezeket a dilemmákat fogalmazza meg, mint az öt legfontosabb kérdést a dologgal kapcsolatban. A válaszaik azonban engem nem nyugtattak meg.

A Lapkiadás és Médiapiac magazin márciusi számába készül egy melléklet a hazai direktmarketing piacról, s ennek egyik fejezetében (online piackutatás) kap helyet - több más megszólaló mellett - a Szonda is. A témával kapcsolatban készült egy interjú, aminek teljes szövege a következő (az újságíró, Raffai Ferenc engedélyével teszem közzé itt):
 
- A DM-piacon belül az online piackutatás miért és mennyire fontos?
A piackutatás nem része a DM-piacnak, mivel nem sales irányú marketing tevékenység, ezért a kérdésre ebben a formában nem tudok válaszolni. A piackutatás nem a termékek értékesítését, reklámozását jelenti, hanem megfelelő információk összegyűjtését, jellemzően adott személyek megkérdezése, esetleg viselkedésének megfigyelés (ún etnográfiai módszerek) útján. Az online piackutatásban az adatfelvétel módja az online csatornákon folyó kérdezés, elsősorban kérdőív, újabban online mélyinterjú vagy fókuszcsoport révén. A piackutatási paneleken ezért DM tevékenységet nem is szabad folytatni, mivel az árt a kutatások és a panel minőségének, illetve azt a látszatot kelti a megkérdezettekben és az ügyfelekben is, hogy a direkt marketing és a piackutatás közel azonos tevékenység.

- Melyek az online piackutatás előnyei, s ha van, esetleges hátrányai?
Egyértelműen az előnyök közé tartozik a gyorsasága (a leegyszerűsödő adatfelvétel miatt), illetve a költséghatékonysága a hagyományos kutatásokkal szemben. További előny a rugalmasság (a válaszadók akkor tölthetik ki a kérdőívet, amikor idejük engedi), a közvetlenség (vagyis, hogy az önkitöltés miatt nincs szükség kérdezőbiztosra, operátorra, ami szenzitív témáknál növeli a válaszadói hajlandóságot, őszinteséget). A valós idejű nyomon követhetőség miatt figyelhető, hogy például mennyien töltötték ki a kérdőívet, hányan feleltek meg a szűrőkérdéseknek, mikor lehet befejezni az adatfelvételt.
A hátrányok között említeném, hogy nem minden kérdés vizsgálatára alkalmas az online módszer, például olyan témák esetében, ahol az internet maga szignifikáns hatással van a téma megítélésére, nem szabad online kérdezni.
További korlát lehet, hogy az interneten nem érhető el minden célcsoport, ezért a kutatás tervezésekor gondosan mérlegelni kell, hogy az adott kutatás elvégezhető-e online vagy sem. Végül relatív hátrány lehet, hogy online kutatásnál a kérdőívek hossza ideális esetben maximum 25-30 perc, szemben a hagyományos kutatások maximális 45-50 percével.

- Mennyire hatékony ez a fajta kutatás?
Összességében az online kutatás igen hatékony. A hagyományos kutatásokhoz képest lerövidül az adatfelvétel ideje, folyamatosan nyomon követhető a kérdezés állása és viszonylag olcsóbb is maga a kutatás. Ha az adott, kérdezni kívánt célcsoport többsége elérhető az interneten és a téma megítélését érdemben nem befolyásolja az internetezés ténye, akkor az online kutatás egyértelműen hatékony megoldás. De abban az esetben is lehetőség van az online kutatások előnyeinek a kiaknázására, ha a célcsoport nem minden tagja érhető el online, ez esetben ugyanis úgynevezett hibrid kutatást végzünk, ahol a gondosan összeállított minta egyik részét hagyományos módon (személyesen vagy telefonon) egy másik részét pedig online érjük el.

- A Szondának milyen online piackutatási szolgáltatásai vannak? Hogyan épülnek fel?
A Szonda Ipsos lakossági és vállalati kérdőíves kutatásokat is végez online. Lakossági panelünkben 13 ezer tag van jelenleg, de folyamatosan fejlesztjük, a közeljövőben 50 ezer fősre növeljük. Ezen kívül van lakossági kliens panel szolgáltatásunk is, ahol kifejezetten az adott ügyfél számára, az általa meghatározott célcsoportból építünk kutatási panelt. A lakossági paneleken kívül felállítottunk egy vállalati panelt is, ami Magyarországon egyedülálló kutatási megoldásokat tesz lehetővé a vállalati szféráról. A több mint 7000 vállalatot tömörítő adatbázis tulajdonos, régió és ágazat szerint reprezentálja a magyar vállalkozásokat. Kutatási célokból a nagyobb cégek (a több mint 50 főt foglalkoztató vállalatok) számarányukon felül találhatók meg a panelban, ami lehetővé teszi átfogó felmérések elvégzését ezen cégek körében is. A panel méretéből fakadóan mélyebb elemzések készíthetők a hazai gazdasággal kapcsolatban. A vállalati panel segítségével a többi között készült már kutatás a makrogazdasági várakozásokról, a vállalati hírnévről, a telefonálási szokásokról és a fenntartható fejlődésről. A vállalatokat képviselő válaszadók szinte kizárólag döntéshozó vezetők vagy a döntéshozásban közvetlenül részt vevő vezető beosztású alkalmazottak.
A közeljövőben tervezzük, hogy bevezetjük kutatási módszereink közé az online mélyinterjút és az online fókuszcsoportot is. Mindkét technika lehetőséget ad arra, hogy saját környezetében (munkahelyen vagy otthon), online kérdezzük az érintetteket, további előnyük, hogy a kutatásban való részvétel nem igényel akkora időráfordítást a kérdezettektől. A szenzitív témák esetében akár a teljes anonimitás is biztosítható a beszélgetés során, miközben a vélemények nem maradnak rejtve. Szemben a hagyományos fókuszcsoportokkal az online fókuszcsoportban akár az ország különböző pontjain élő emberek is kérdezhetők egyszerre, egy csoportban. Végül így nem csak, hogy olcsóbb és gyorsabb adatfelvétel, de az ügyfél kényelmesen, saját munkakörnyezetében folyamatosan követheti a csoportban folyó párbeszédet.

- A hazai DM-piac résztvevői számára csak ebben nyújtanak segítséget/szolgáltatást, vagy másban is? Ha igen, hogyan, mivel?
A Szonda Ipsos teljes körű piac- és véleménykutatási portfólióval rendelkezik, tehát nem csak online kutatásokat végez, hanem személyes és telefonos kvantitatív kutatásokat, illetve kvalitatív (mélyinterjús és fókuszcsoportos) kutatásokat is. Szakértő kutatóink az eredmények prezentálásában, értelmezésében, az adott cég stratégiájával kapcsolatos átgondolásában is partnerek.
Az elmúlt években készítettünk kifejezetten a DM-piac számára is méréseket. 2007 óta két alkalommal végeztük el a DMSZ (Direkt Marketing Szövetség) megbízásából a DM-piac méretét meghatározó kutatást. Az első, 2007-es piacméret becslés kiegészült a DM-mel kapcsolatos lakossági és vállalati attitűd kutatással is (kvalitatív és kvantitatív kutatás).

- Hogyan látja, mennyire erős az online piackutatásban a verseny a szolgáltatók között? Ebben hol foglal helyet a Szonda?
Azt gondolom, hogy már létezik most is egy erős verseny, de ez a jövőben fokozódni fog. Ennek több oka van. Az egyik, hogy számos, a piackutatásban idehaza meghatározó hazai cég még nem lépett érdemben az online kutatás terén, részükről is várható előbb-utóbb, hogy fejleszteni fognak ezen a területen. A másik ok, hogy egy online kutatási rendszer, illetve panel kiépítése látszólag lényegesen kisebb befektetés, mint hagyományos kérdezői rendszert, vagy call centert létrehozni, emiatt kisebb cégek jövőbeni felbukkanásával is számolni kell. Harmadik ok, hogy az online kutatás természeténél fogva átnyúlik a határokon, emiatt a Magyarországon részben már most is jelen lévő nagy online kutatócégek erősödő aktivitásával számolhatunk, bár ezek a cégek jellemzően nem tudnak egyelőre a hazai árakkal versenybe szállni. Végül, mindezeket kontextusba helyezi, hogy az internet penetráció növekedésével és a piackutatás folyamatos megújulásának jelenlegi trendjeit követve egyértelműen az online kutatások jelentős térnyerése előtt állunk idehaza.
Ami a kérdés második felét illeti, jelenleg a Szonda Ipsos a legmeghatározóbb cégek között van, amelyek online kutatási szolgáltatásokat nyújtanak idehaza (ide sorolom még a GfK-t, a Kutatócentrumot és az NRC-t). Komoly szándékunk azonban, hogy fejlesztéseink révén piacvezetővé váljunk és a legjobb minőségű online, illetve hibrid kutatásokat mi nyújtsuk a hazai piacon.

- Az online piackutatásban vannak-e még kiaknázatlan lehetőségek? Melyek a fejlődési irányok?
Több kiaknázatlan lehetőség is van a hazai online piackutatásban. A nemzetközi trendek azt mutatják, hogy a nálunk érettebb piackutatási kultúrával rendelkező, magasabb internetes penetrációjú országokban az online módszer sokkal magasabb részesedéssel bír az összes kutatáson belül. Várható, hogy részben a penetráció térnyerésével (például a mágikus 50%-os határ átlépésével), illetve a verseny által ösztönzött fejlesztésekkel jelentősen erősödni fog az online kutatások szerepe a piackutatásban Magyarországon is. Az egyik legfontosabb teendő az online módszerrel készülő kutatások elfogadottságának növelése az ügyfelek körében és a tágabb piacon. Meghatározó fejlődési iránynak gondoljuk a Szonda Ipsoson belül a hibrid – tehát az egyszerre többfajta adatfelvételi technikával folyó – kutatások erősödését. Jelentős növekedési potenciál van az arra alkalmas tracking (rendszeresen azonos szerkezetben folyó) kutatások online adatfelvételre való „terelésében”. Végül erős potenciált jelenthet a kliens panelek és az ehhez kapcsolódó kliens portálok kiépítése, amelyek a nagyobb kutatási büdzsével, rendszeresen kutatásokat folytató ügyfelek számára adhatnak lehetőséget arra, hogy hatékonyabban költsék el a forrásaik egy részét.

- Melyek ma az online piackutatásban a legnagyobb problémák?
Érzésem szerint jelenleg a legnagyobb gondot a hazai internet elterjedtségének alacsony szintje jelenti, vagyis, hogy piackutatói szemmel nézve ESOMAR C, D, E státuszú, alacsonyabb iskolai végzettségű (pl. szakmunkás, 8 osztályos), idősebb (pl. 60 év feletti), vidéki (elsősorban falusi) válaszadókat elég nehéz online kutatásokhoz találni. Ennek az a következménye, hogy egy országos reprezentatív minta összetétele és egy internetezőkre reprezentatív minta összetétele ma még ezeken a helyeken jelentősen eltér egymástól. Persze ez csak akkor gond, ha olyan vizsgálatokra van szükség, ahol ilyen válaszadókra van szükség. Szerencsére a kereskedelmileg fontos célcsoportok már szinte kivétel nélkül elérhetőek online idehaza is.
A másik probléma az online piackutatás alacsonyabb elfogadottsága, sokszor előítéletes megítélése. Gyakori, hogy firtatják az online válaszadók „valódiságát”, arra hivatkozva, hogy az „interneten bárki lehetsz”, ezért egy olyan fejlesztésen dolgozunk, ami biztosítja, hogy az online válaszadók személyazonossága ellenőrizhető legyen, miközben nem sérül anonimitásuk a kutatási adatok elemzése során.
Sok ügyfél, de gyakorta piackutató kollégák sem tudják pontosan, hogy mire alkalmas az online kutatás. Előfordul, hogy teljesen elzárkóznak az online megoldásokkal kapcsolatban még olyankor is, amikor a konkrét kutatásban a hagyományos módszerek alkalmazásával drágábban jutnak hasonló, vagy akár kevésbé használható eredményekhez.

- Milyen ágazatokban érdekelt cégek támaszkodnak a Szonda online piackutatására?
Nincsenek érdemben ágazat specifikus eltérések, inkább azt mondanám, hogy ahol országos reprezentatív mintára van szükség, ott még az alacsony internet penetráció miatt nem javasoljuk az online kutatást. De igazából viszonylag kevés az ilyen kutatás, mert a legtöbb ügyfelünket a kereskedelmileg meghatározó célcsoportok érdeklik, akik megtalálhatók az interneten (például banki ügyfelek, autó vásárlók, márkás termékek fogyasztói stb.). Jó hír az is, hogy egyes országokban már a kutatás módszertanára igen érzékeny választáskutatásokban is pontos eredményeket lehet elérni online módszerekkel, tehát a fejlődési irány a teljes lakosság reprezentativitása felé mutat.

- Előfordulnak-e különleges megkeresések, felmerülnek-e új kutatási szegmensek?
Folyamatosan érkeznek megkeresések olyan ügyfelektől, akik eddig hagyományos, offline módszerekkel kutattak és mi is mérlegeljük minden kutatási ajánlat elkészítésekor, hogy vajon alkalmas lehet-e az adott témát online módszerrel kutatni. A legtöbb esetben azonban a megkereséseknél az ügyfél kutatási kérdése, kiindulópontja a meghatározó, nem pedig az a kérés, hogy online kutatást szeretne-e (olyan kérés, hogy csak online kutatást tartanak elképzelhetőnek, meglehetősen ritkán hangzik el). Tehát a kutatási kérdéshez keressük a jó módszert, és az online-t javasoljuk, ha úgy gondoljuk, hogy az lenne a legjobb az ügyfélnek. Meglepő lehet, de ilyen témák lehetnek az online világtól első ránézésre igen távoli területek is, például a közelmúltban nagy megelégedéssel csináltunk végeztünk online „íz” tesztet, azt vizsgálva, hogy a különböző ízesítésű termékek ismertsége, megítélése stb. milyen.

- Milyenek a visszajelzések: elégedettek az ügyfelek?
Nem panaszkodhatunk, ügyfeleink elégedettek, a visszajelzések pozitívak. Ennek az lehet az oka, hogyha a kutatás kezdetén az ügyféllel közösen mérlegelve az online kutatási módszer mellett döntöttünk, akkor az már kellően megalapozott és az ügyfél a kutatás végén azt kapja, amit szeretne.

Még az előző munkahelyemen, a BME-ITTK-ban pattant ki néhányunk fejéből az ötlet, hogy kellene egy kutatást csinálni, ami azt járja körbe, hogy hogyan, milyen körülmények között és miért kezdtek el internetezni az emberek, illetve milyen hatással volt ez az életükre. A mögöttes feltételezésünk az volt, hogy nem létezik egyetlen olyan univerzális "gyilkos alkalmazás" (ún. killer application), ami minden embert a netre húzna, tehát ami miatt elkezdenének netezni. Sokkal inkább az lehet a helyzet, hogy több ilyen jellemző felhasználási mód létezhet, ami elvezeti a nem használókat az internethez. De nem csak az okok, hanem az adott szituáció és a körülmények is érdekesek lehetnek, például, hogy előtte milyen feltételezéssel élt az illető az internettel kapcsolatban, változott-e a véleménye, félt-e valamitől, milyen hatással volt az internet az életére stb. Lényegében tehát egy újítás (innováció) terjedési mintázatairól van szó, amiről Rogers óta tudjuk, hogy alapvető szerepet játszik benne a hasznosság kommunikálása ("és láták, hogy jó"). A dolog nem csak l'art pour l'art kutatás, hanem a várható társadalmi hasznossága is magas: a jelenlegi használók egyéni történeteiből kimutatható mintázatok lehetőséget adnak arra, hogy a nem használókat célzottabban lehessen megszólítani, például azzal, hogy az ő korosztályuk, társadalmi csoportjuk mit talált hasznosnak az interneten.

A kutatás folyik egy ideje, elkészült közben egy online felmérés az NRC segítségével és idén az ITTK "helyett" az Excenter Kutatási Központ állt a kutatás élére, kiegészítve a survey eredményeit illusztris személyekkel készült interjúkkal (köztük szerénységem) és az egészet egy kiadványban "Excenter Füzetek" fogják megjelentetni hamarosan.

Akinek kedve van megválaszolni az Excenter kérdéseit, az dobjon egy mail-t vagy jelezze kommentben, és összekötöm a kutatókkal. És akkor ennyi felvezetés után lássuk a kérdéseket (de, hogy érdekesebb legyen, benne hagytam a saját válaszaimat is). (Elnézést, hogy ékezetek nélkül van, de a PDA-mon pötyögtem BKV-zás közben):

Hány éve internetezik?

- 1996 oszen kezdtem el internetet hasznalni.

Milyen okból kezdett el internetezni? Mi volt az, ami elindította?

- A konkret oka egy karaoke-rol szolo tanulmany elkeszitese volt, amit egy akkor indult uj folyoiratba csinaltam. A foszerkeszto javasolta, hogy az interneten is nezzek utana a temanak. Akkor voltam harmadeves az egyetemen es nalunk a Szociologia Intezetben meg nem volt olyan nyilvanos gepterem, ahol bongeszni lehetett volna a weben. Csak monokrom kijelzos telnet terminalok voltak kiteve, amin utana evekig leveleztunk. Ugyhogy az elso alkalommal az emlitett foszerkeszto "protekciojaval" az ELTE media szak ujonnan nyilt internetes geptermeben interneteztem egy elore megbeszelt idopontban. Vart ram valaki, aki segitett az elso lepesekben ennek ellenere nagyon ugyetlennek ereztem magam, de a tobbi, gepteremben levo diak nem is foglalkozott velem, vegul aztan hamar elmerultem en is az olvasasban. Emlekszem a Netscape bongeszo sarkaban a hullocsillagokra, es hogy a karaoke kifejezesre, illetve Ervin Goffman szocialpszichologus nevere kerestem ra. Igy talaltam meg a karaoke szo jelenteset is ("ures zenekar"), de Goffman-ra semmilyen erdemleges talalatot nem adott az Altavista - amin akkor egyaltalan nem lepodtunk meg, sot az lett volna erdekes, ha lett volna jo talalat egy tarsadalomtudossal kapcsolatban. Utana viszont meg sokaig nem hasznaltam bongeszesre a webet, csak telnetes levelezesre.

Okozott-e változást az életében az internet? Milyen változás állt be előtte életkörülményeiben?

- Semmilyen nagy hordereju valtozast nem hozott akkor az internet hasznalatanak az elkezdese az eletemben. Mindossze annyi tortent, hogy rendszeresen tudtam levelet valtani nehany emberrel. Kesobb azonban tobb olyan dolog is tortent, ami meghatarozo volt az eletemben. Peldaul 1997-ben egy Magyar Narancs cikk szerzojevel sikerult e-mail valtasba keverednem, aki a kesobbi fonokom lett, a szakmai kapcsolat pedig mind a mai napig tart, o inditott el a szakmaban.

Amikor elkezdtem netet hasznalni meg a modemes korszak legelejen voltunk, keveset es ritkan neteztunk, tobbnyire intezmenyi hozzaferest hasznaltunk, keves volt az otthon internetre kotott gep. Tartalom is viszonylag keves volt a neten, ezert a netnek legfeljebb a kapcsolattartasban volt radikalis hatasa. Kesobb - az ezredfordulora - azonban fokozatosan egyre fontosabb szerepet kezdett el jatszani az internet az eletemben, mint munkaszervezesi, informacioszerzesi eszkoz, majd a kikapcsolodast - szorakozast tamogato eszkoz. Mara az internet olyan szerves resze az eletemnek, hogy nem tudnek elni nelkule. A munkahelyen a munkaszervezes egyik alapveto platformja, a kapcsolattartashoz, informalodashoz elengedhetetlen, de szamomra az onkifejezeshez is nagy segitseg (pl. blogolas, fenykep es video megosztas).

Mi volt az első tevékenység, amit az interneten végzett?

- Kereses a fent emlitett temaban.

Megváltoztak-e az internethasználati szokásai azóta, amióta elkezdett internetezni?

- Fokozatosan jelentosen atalakult, gyarapodott, hogy mire es mennyit hasznalom a netet. Eloszor csak a levelezes, informacioszerzes volt hetente 1-2 alkalommal nehany percre. Ma szinte minden nap netezek, mert a munkam a gephez kot, levelezek, bongeszek, informaciot keresek, internet bankolok, zenet hallgatok, irok, kepeket es videokat teszek kozze, vasarolok... De ha valamit az offline vilagban inteznem kell, sokszor azt is a neten kezdem, elore tajekozodok a dologgal kapcsolatban es nem kezdek el telefonalgatni vagy feleslegesen nyakamba venni a varost.

Hogyan szerezte meg a különböző infokommunikációs eszközökhöz szükséges felhasználói tudást? Volt-e „személyes mentora", aki oktatta?

- Kifejezetten csak a legelso alkalommal segitett valaki, utana autodidakta modon ragadt ram minden, neha utanaolvastam dolgoknak, neha megkerdeztem egy nalam jartasabb juzert, szakembert, vagy utananeztem az adott dolognak a weben. Mara eleg jol eligazodok az interneten, gyakran segitek masoknak is pl. csaladban felhasznaloi kerdesekben.

Nehéz volt, könnyű volt megtanulni használni az internetet?

- Nem volt nehez, fokozatosan, hasznalat kozben tanultam meg a szamitogep es internet fortelyait, mindig olyan dolgokat, amiknel motivalt, hogy hogyan is mukodhetnek.

Mi vonzotta legjobban mielőtt elkezdte, és MIUTÁN elkezdte használni?

- 1996-ban szinte semmit nem tudtam a netrol, nagyon keves felhasznaloja volt, nem volt igazan beszedtema sem, mint manapsag, mert szinte nem volt, aki beszeljen rola. Igy legfeljebb a trendisege meg a kivancsisag vonzhatott a netre, hogy vajon milyen lehet.

Miutan elkezdtem hasznalni, alapvetoen a masokkal valo levelvaltas volt a fo mozgatorugo, hogy olyan emberekkel is sokat cseveghetek az e-mailekben, akik messze vannak tolem es ezert semmit sem kell fizetni.

Voltak-e félelmei az internettel kapcsolatban, amikor elkezdte használni? Mitől tartott?

- Nem voltak felelmeim, bar attol tartottam, hogy mivel total kezdo vagyok, esetleg le fognak sajnalni. De ilyesmit nem ereztem.

Vannak-e félelmei az internettel kapcsolatban most? Mitől tart?

- Nincsenek nagy felelmeim, bar bizonyos dolgokra erdemes odafigyelni, pl. a gyerekeim mit neznek a neten, megy-e rendesen a tuzfal, ne legyen zombi a gepembol, stb.

Milyen szerepet tölt be életében most az internet? Érez-e valamilyen kötődést az internethez? Hogyan tudná ezt a kötődést megfogalmazni?

- Egyfajta stabil platformot nyujt a kapcsolattartashoz, ugyintezeshez, informalodashoz, sok esetben pedig a vilaghoz koto kapocs (pl. amikor kulfoldon vagyok). Emiatt azt mondanam, hogy letezik egy eros kotodes, de ezt nem neveznem fuggosegnek. Csaladi nyaralasok alkalmaval nagyon tudom elvezni, hogy se a gepet nem kell bekapcsolni, se a leveleimet megnezni, bar informaciokeresesre neha ilyenkor is jol jon (pl. hol vannak a kozelben jo programok). Nehany honapja van a mobilomon is net, de eleg ritkan szoktam hasznalni.

Illetve olyan egyéni történet, ami különösen érdekes (ezeket név nélkül közölnénk).

- Egyszer Nemetorszagbol kaptam egy furcsa e-mailt egy notol, aki a nevrokonomat kereste (egy fiut, akinek a vezetek es keresztneve is ugyanaz, mint az enyem) es a Google az en elerhetosegemet dobta ki neki. Miutan levelvaltasokbol kiderult, hogy kb. melyik orszagreszben elhet a keresett srac, kideritettem az ott elo hasonlo csaladnevuek telefonszamat a neten es nehany hivas utan beszeltem a szuleivel aztan vele is. Osszekotottem azzal a nemet novel, aki kereste. Vajon egy ilyen tavoli kapcsolatfelvetel hogyan sikerulhetett volna internet nelkul?